Quantcast
Channel: Doufukuai
Viewing all 256 articles
Browse latest View live

Japán folklór vol. 8 - Umibōzu, a tengeri szerzetes

June 12, 2016, 6:56 am
$
0
0
Ha ismeretlen vizeken, furcsa hullámok közt hánykódva találod magad a hajódon, előfordulhat, hogy éppen az umibōzu (海坊主) ergo "tengeri szerzetes" figurájával találkozol a japán mitológia szerint. Folklór sorozat, 8. epizód következik. 
Kuniyoshi:  Tokuso, a tengerész és a tengeri szörny című műve
Az umibōzu, vagy más elnevezésekben umi boshiként (海法師) illetve umi nyudóként (海入道) ismert entitások (a boshi 法師 és nyudō 入道 egyaránt buddhista papra utal, az előbbi a "Buddha taninak mestere/tanítója, míg utóbbi "az Útra lépett" vagyis a szerzetesi hivatást megkezdő személy). Maga az elnevezés közvetlen kapcsolatban van a lény megjelenésével is, hiszen a kerekded formájú Umibōzu fejének alakja éppen egy borotvált fejű szerzetesével mutatott hasonlóságot. Bár ebben ki is merül a buddhizmushoz való kapcsolat (egyes nem megerősített nézetek szerint a umibōzu vízbe fulladt szerzetesek szelleme lehet, ám ez korántsem széles körben osztott nézet. 

A legendák szerint az umibōzu csendes vizekből emelkedik ki, és magát a megjelenést a tengeri viharok hírnökének is tartják, melyet számos furcsa egyéb tengeri jelenség szokott volt kísérni. Legtöbbször félelemet keltenek, így általában a halászok az umibōzut látván nem indulnának addig útra, míg a vizek teljesen le nem nyugszanak. 
A umibōzu leírása a legkülönbözőbb formákat ölti, tulajdonképpen bármi lehet egy szőrös, ámbrás cetre emlékeztető lénytől egy gyönyörű nőig, ki félelmetes szörnyeteggé képes változtatni alakját. Az úgymond klasszikus umibōzu ábrázolások mindenekelőtt az ukiyo-e művekből köszönnek vissza, mely általában egy a tengerből kitüremkedő óriási, sötét fejet, és egy jókora szempárt foglalt magába. Méretét illetően egyaránt lehet gigászi, és vannak beszámolók egészen kicsiny példányokról is, alig méteresekről, melyek utóbbiak egyesek szerint fiatal, míg az óriások a kifejlett umibōzuk. 

A hajókra való támadás során belecsimpaszkodnak a hajótestbe, vagy éppen hosszúra nyúló kezeikkel az árbocba kapaszkodva lehúzzák azt a mélybe. Egyes elmondások szerint támadás során a "kuya kuyát" vonyítanak, a kisebb példányok pedig "oitatát"üvöltik fájdalmukban, mikor a tengerészek az evezőkkel aprítják őket. Van olyan nézet, mely szerint dohányfüsttel lehet a legjobban távol tartani őket. 
A legtöbb kutatás szerint az umibōzu legendája alapvetően a természeti jelenségek félreérésére vezethető vissza. Ilyen lehetett akár egy méretes tengeri teknős páncélja, vagy egy masszív medúza raj a víz felszínére való kerülése, vagy pusztán a sötét viharfelhők képződése a távoli horizonton. Egy további magyarázat egy viszonylag ritka jelenséget tekint a legenda eredetének, mégpedig az ún. elvadult, vagy szörnyeteg hullámokat (rogue waves/巨大波), melyek a kiszámíthatatlan, és az átlagos hullámmagasságnál sokkal nagyobb – azok magasságát 2–3-szor is meghaladó magasságú – irdatlan erejű, szél keltette hullámok. E szörnyeteg hullámok számos hajó eltűnésének lehettek valószínű okai, hiszen a lehető legnagyobb méretű hajókra is komolyt veszélyt jelent, ám létezésükben egészen 1995-ig kételkedtek, mígnem a norvég partok közelében egy német olajfúró a platformon rögzített lézer-altiméteres tengerszint-magassági adatsor be nem bizonyította végleges a jelenséget. Kétség kívül e szörnyeteg hullámok jelensége tökéletesen illik az umibōzu legendájára. 

Egyébiránt nem meglepően nem pusztán Japán az egyetlen nemzet, melynek mitológiájában hasonló lények szerepelnének, szinte megszámlálhatatlan hasonszőrű tengeri szörny szóló beszámoló van a világ tengerparti területeiről. Valamennyi halászfalu saját folklórral rendelkezik, s ahogy az urbanizáció során e kis települések jelentős kikötővárosokká lettek, az elbeszélések és legendák keveredtek, amik mind hozzájárultak e mitológiai lények diverzitásához. 

A japán wikipédia említést tesz a kínai "kikokutanról", ahol szintén gyakori volt a hasonló jelenségek észlelése, kis keresgélés után azt találtam, hogy a Hainan (海南岛) szigetének közelében lévő partszakaszról, guǐkūtānról (鬼哭滩) van szó, amit "szellem-sírás partját" jelent, és a korabeli elgondolások szerint jobb volt elkerülni, hiszen hemzsegett az umibōzu-szerű lényektől. 
A legtöbb japán természetfölötti szörny/démon, vagyis yōkai (妖怪) helyhez kötött, azaz egy adott földrajzi egység kultúrájában születtek - lásd például a nekomata alakját Japán hegyvidéki területeiről - és mindvégig egyazon területhez voltak köthetők. Ezzel ellentétben az umibōzu legendája Japán-szerte ismert, szinte minden partvidéki területen. Éppen ezért alakja az évszázadok során számos egyéb tengeri/vízi lénnyel keveredett, van ahol funayūrei (船幽霊 / 舟幽霊), "hajó kísértetre" (többnyire hajótörésben elhalálozottak maradványai, akik vízzel ömlesztve süllyesztik el a hajókat, hogy így térítsenek át az embereket oldalukra) utaló leírása dominál, más feljegyzések a kappához hasonló az emberi ánuszban található lélekgolyóbis, a shirikodama megszerzésére törekvő kreatúrákról számolnak be. 
Tōhoku régióban (東北地方) a halászhajók kifutása előtt a hajó kapitánya a Tenger istennőjéhez fohászkodott a biztonságos vitorlázásért, a korabeli képzetek szerint az umibōzu az imádkozást elmulasztó kapitányok büntetéseként volt tudott. 

A mai Okayama prefektúra (岡山県) területén az umibōzu a Nurarihyon/ Nūrihyon (滑瓢) nevű, magas rangú, tiszteletbeli yōkai alakjával kapcsolták össze, a Seto beltenger (瀬戸内海) tengerészei a tengerből kiemelkedő nurarihyon óriási fejétől rettegtek, mely könnyűszerrel borította fej a hajókat. 

Az Aomori prefektúra (青森県) Shimokita járásában (下北郡) található Higashidōri (東通村) falujában - melynek lakosai egyként cápaevésről híresek (valaha a cápaevés tabunak számított Japánban, mivel a cápák hajlamosak az emberevésre, így valamilyen szinten a kannibalizmussal kötötték össze a cápaevést), a hajókísértet egy változatával, a mōjabunével (亡者船) "a holtak hajójával" azonosították az umibōzut, mely szintén semmi jót nem tartogatott az emberek számára. A mōjabune ellen való leghatásosabb ellenszer a a miso paszta vízzel való összekeverése, majd annak tengerbe öntése volt tudvavevőleges. 

Shizuoka tartomány (静岡県) Kamo járásában (賀茂郡) a régi mesék az umikozō (海小僧) - apropó Nezumi Kozō megvan? - vagyis "tengeri kölyök/papnövendék" kísértetéről szóltak, mely lények hátborzongató vihogással rémisztgették a halászokat. 

Miyagi prefektúra (宮城県) Ōshima szigetének (大島) történeti egy alakváltó umibōzuról számolnak be, melyek egy tengerben úszkáló gyönyörű nő alakját öltik. Ugyanaz a sztori amúgy Iwatében (岩手県) is ismert, a szépséges leány képében tengerbe hívogató umibōzu elnyel miden olyan pórul járt lelket, kik nem képesek ellenállni a csábításnak. 

Mivel ilyen széles körben ismert entitásról van szó, így szemtanúk beszámolójából sincs hiány a történelmi feljegyzésekben. A Tokugawa sógunátus vége felé a Kansei érából (1789 – 1801) való Kanso Jigo (閑窓自語) című elbeszélésekben Osaka tartomány Kaizuka (貝塚市) városából tesz említést arra vonatkozólag, hogy a közeli vizeknél megjelent egy umibōzu, és három napig látható volt, mielőtt visszatért volna a tengerbe. 

A Mie tartományból (三重県) való, szintén a kései Edó-kori Usō Kanwa (雨窓閑話) elbeszélésgyűjtemény szerint az umibōzu minden hónap végén kísértett, így ilyenkor általában tilos volt a hajók kifuttatása. Ki ezt megszegte, annak meg is jelent az umibōzu, és nem volt benne köszönet. 

Wakayama tartományban (和歌山県), Meiji 21. évében (1888-ban) a Miyako Shinbun (都新聞), Japán egyik első napilapja számolt be egy kifogott hozzávetőlegesen 2,4 méter hosszú, kb. 225 -263 kiló közötti umibōzuról, melynek teste világosbarna színű volt, narancssárga szemekkel, krokodilszerű szájjal, homáréhoz hasonló farokkal, mi több, tehénre emlékeztető hanggal rendelkezett. 

Az egyik legfrissebb, a közelmúltból származó említés a Mainichi Shinbun (毎日新聞) újság egy 1971-es lapszámából való, miszerint Új-Zéland közelében tonhalra halászók a halászháló felvonása során egy óriási lényt véltek felfedezni a hálóba tekeredve, amitől igencsak megijedtek, és biztosra vették, hogy valami mélytengeri szörnyeteg lehet. A lény barnás színű volt, erősen ráncos bőrrel, a szemének átmérője mintegy tizenöt centi lehetett a beszámoló alapján. Se orra, se szája nem volt viszont, és testének csak egy része kandikált ki a vízből. Az ügyet a japán óceonográfiai hatóság is kivizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a tapasztalt halászok vélhetőleg nem tévesztették össze a lényt egy óriás tintahallal, bálnával vagy másegyéb tengeri élőlénnyel. A halászok elmondása szerint a lény vízből kilógó része kb. 1,5 méter hosszú volt, a tengerben maradt teste viszont nagyobb lehetett, mint minden eddigi lénynek, mint amiről tudunk. Lehet hogy éppen az umibōzuról volt szó...

Felhasznált irodalom: 

Zack Davisson - Umibōzu – The Sea Monk

Brent Swancer: Sea Monks, Sea Bishops, and the Mysterious Umibōzu of Japan

http://yokai.com/

Kapcsolódó bejegyzések:

Vízbe fulladt szamurájok lelkei - a Heikegani rákok legendája 

Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában - e tanulmányban a korszak tengeri útjainak viszontagságairól is olvashatunk

Hullámsírban az üdvözüléshez - Fudaraku tokai 

A gigantikus tanuki-here - mágikusan flexibilis gigahere

Namazu - a földrengető harcsa, amit néha tanukik püfölnek a heréjükkel

Shirikodama - misztikus lélekgolyóbis az ánuszban

Nekomata - a japán folklór macskadémonja

Japán csáperotika - az ukiyo-e sötét oldala

↧
Search
↧

Jezsuiták akcióban a Keleten: Matteo Ricci

July 3, 2016, 3:19 am
$
0
0
A katolikus szerzetesrendek közül a jezsuiták a kezdettől fogva igen tevékeny, aktív munkát végeznek a hit szolgálatában, Matteo Ricci atya (1552 – 1610, 马泰奥·里奇) viszont sok szempontból is kiemelkedő alakja volt a rendben belül. Mikor az olasz misszionárius Kínába hajózott, az ország kvázi teljesen ismeretlen volt a Nyugat számára. A misszionáriusok jóllehet mindig is kellőképpen töltve voltak vállalkozó/ és kalandszellemmel, Ricci azonban, egyfajta India Jones archetípusaként kellően intelligens és tökös volt ahhoz, hogy e távoli kultúra kincseit felfedezhesse, és ezzel az eljövendő korok számára is példát állítson. 

1582-ben útra kelt az akkor 30 éves Ricci Kínába, azelőtt a jezsuiták nem sok sikerrel jártak Középső Birodalommal. Noha mintegy harminc évvel korábban Xavéri Szent Ferenc (方济·沙勿略) számos útját (majd japán misszióját) követően elhatározta, hogy Kínába megy, ám csak a Kanton közelében lévő Shangchuan sziklaszigetig (上川岛) sikerült eljutnia, ahol legyengült szervezete miatt lázban elhunyt, mielőtt a szárazföldi Kínába léphetett volna. 

Az utazás maga Ricci számára sem volt ismeretlen fogalom, négy évet töltött az akkor portugál gyarmatként működő indiai Goában, mielőtt Makaó-szigetére érkezett volna (mi anno egyébiránt szintén portugál fennhatóság alatt volt), hogy kínai nyelvi és kulturális tanulmányaiba kezdjen. Ricci előtt mindössze egy misszionáriusról, Miguel Ruggieról tudunk, aki kínai tanulásba fogott volna, s pont utóbbi lesz az, ki Riccinek segítséget nyújt majd a szárazföldi Kínába jutásba, mely azelőtt nyugatiaknak nemigen sikerült. A korábbi gyakorlattól eltérő, új jezsuita missziós stratégiának gondolata mindenekelőtt Alessandro Valignano (1539-1606) atya nevéhez fűzhető, ki 1574-1606 között Kelet-Ázsiában tevékenykedett, és Ricci felettese is volt egyben. Valignano a japán jezsuita misszió tanulságait elemezve arra jutott, hogy a jezsuiták Japánban minimálisan alkalmazkodtak a japán kultúrához, ezért elengedhetetlenül fontosnak vélte, hogy Kínában a kínai nyelv és kultúra elsajátításával kezdjenek munkához. Így jött a képbe először Ruggiero, őt követően pediglen Ricci. Ricci lett viszont az, aki először volt képes megvalósításba helyezni Valignano koncepcióját. 
A korabeli viszonyokat illetően, XVI. századi Ming Kína még csak tapogatózott külföld felé. Túl vagyunk már Zheng He felfedező expedícióin, diplomácia kapcsolatot létesítettek Délkelet-Ázsiával és Afrikával, ám a Nyugat továbbra sem igazán férkőzött be Kínába, és legfőképpen a Tiltott Városba nem. 

Ami nagy különbség volt Ricci és kortársai tevékenységében tehát, hogy míg általánosságban véve a misszionárius hittérítés a Nyugat szupremáciáját kiindulópontul téve közelítette meg az idegen kultúrákat, Ricci Valignano nyomán a kínai kultúra és civilizáció alapján állt hozzá munkájához. Ez segített elfogadtatni magát a helyi hivatalnokokkal, később pediglen megkerülhetetlen intellektuális forrássá tenni magát a kínaiak számára. 
Makaó és Zhaoqing után Shaozhou (韶州) Nanchang (南昌) Nanjing (南京), Tianjin (天津) s végül Beijing

Ezt az is bizonyítja, hogy már 1584-ben, mindössze két évvel megérkezését követően megbízatást kapott Zhaoqing (肇庆) kormányzójától, hogy készítse Kína első európai stílusú térképét, melyet ma a "Hegyek, tengerek s földek teljes térképeként" (山海舆地全图) ismerünk (melynek egy későbbi, és egyben fennmaradt kiadása a "Világ nemzeteinek teljes térképeke" (坤輿万国全图) - ami egyébiránt az egyik kiinduló oka annak, hogy a mai japánban miért nevezik Amerikát a rizs országának. E térkép (itt elérhető) kulcsfontosságú volt a kínaiak tágabb világgal kapcsolatos ismereteinek bővítésének következtében, valódi összefogás volt a nyugati és kínai tudósok között, a kontinensek részletes bemutatásával, s persze a kínai császárnak való nem kis nyalással.
Világ nemzeteinek teljes térképeke (坤輿万国全图)
Mindemellett Riccihez köthető egy portugál-kínai szótár elkészítése is - mely az első európai nyelven írt kínai szótár is volt egyszersmind, mely az alapját jelentette a kínai írásjegyek latin betűs átírási kísérleteinek is. Nem meglepő, hogy 1597-ben Riccit a teljes kínai jezsuita misszió vezetőjévé választották. 

Mindezen túl Ricci az európai kultúra és technikai újítások megismertetőjeként is fontos szerepet játszott. A jezsuiták tulajdonképpen Kína egyetlen forrásának bizonyultak a nyugati csillagászati vagy éppen geometriai ismeretek megszerzésében, ám Ricci ezeken kívül az európai kulturális és morális értékrend megismertetésében is tevékenyen részt vett - ez pedig nem volt véletlen, hiszen ahhoz, hogy a kínaiak érdeklődést mutassanak a keresztény tanok irányában, először is arról kellett meggyőzni őket, hogy van mit tanulni a Nyugattól, s hogy az európai civilizáció korántsem megvetendő, ellenben attraktív. Ennek kapcsán Ricci órát ajándékozott a császárnak, európai művészek festményeivel kápráztatta el a kínai hivatalnokokat, Euklédész munkáiból fordított a kínaiaknak, és a korábban említett térképekkel a világban történt új felfedezésekkel ismertette meg őket. A kínai intellektuális elitből Ricci hatására megtérültek közül Xu Guangqi (徐光啓, 1562-1633), Li Zhizao (李之藻, 1565-1630) és Yang Tangyun (杨廷筠, 1557–1627) neve a legkiemelkedőbb, mint a kínai kereszténység három pillére. 1601-ben, erőfeszítéseinek elismertetéséül meghívást kapott Wanli császártól (萬曆, 1563 – 1620) a császári udvarba, ami egészen kivételes dolognak bizonyult: ő lett az első nyugati, aki beléphetett a Tiltott Városba. 

Miután berendezkedett Beijingben, és kiépített kapcsolathálózatát a császári hivatalnokkal, hozzálátott a keresztény tanok terjesztésébe is a "fentről lefele elv" alapján, ergo a társadalmi elitet meggyőzve próbálta volna elérni a szélesebb tömegeket. A kínai kultúra és konfucianizmus elválaszthatatlanságát felismervén a már létező kínai koncepciók formájában próbálta magyarázni a keresztény tanokat, s ő volt az első, konfuciánus klasszikusokat nyugati nyelvre átültető tudós is. S noha a rendben belül nem mindenki nézte jó szemmel a kínai kultúrához való affinitását, befolyása megkérdőjelezhetetlen volt. 1610-ben, Beijinben bekövetkezett halálakor már a kínai társadalom belül is elismerést szerzett magának, s míg a Ming-dinasztia szabályai szerint a külföldieket Makaón kellett eltemettetni, addig Ricci sírja Wanli császár engedélyével a kínai fővárosba került.



利玛窦墓地：历经沧桑数百年

Kapcsolódó bejegyzések:

Amerika, a rizs országa - és hogy jön ide Ricci?



↧

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

August 3, 2016, 6:31 am
$
0
0

Amennyiben olvastuk a Tōkyō sötét múltja sorozat korábbi epizódjait, tudhatjuk hogy a város kiesebb részeit levágott fejekkel dekorálták, prostituáltak temetőjét, vagy éppen börtönnel egybekötött kivégzőhelyeketállítottak fel. E helyeket azonban nagy valószínűséggel elkerüljük, ha csak érdeklődésünk nem vezet oda valamilyen oknál fogva. De nem feltétlenül kell túl messzire mennünk a Japán fővárosban ahhoz, hogy a város eme oldalának mementóiba ütközzünk, elég csak a Tokyo Station vasútállomására menni! 

A Tokyo JR állomás Marunouchi üzleti negyedében, Chiyoda kerületen belül található - ha jártunk már a városban, bizonnyal áthaladtunk a forgalmas állomáson, mely több mint száz éves fennállása óta a metropolis egyik kiemelkedő objektuma. Az állomás számos újjáépítésen ment keresztül egészen 2014-ig, mikor is eredeti formájába hozták vissza. A hosszú évtizedek alatt az épületet sok mindent megélt, köztük számos földrengést, két világháborút, és két japán miniszterelnök meggyilkolását is. Igen, kettőét is. 

Gondoltam megviccelem az állomási információs pultnál lévő leánykát, és megkérdezem tőle: elnézést, meg tudná mondani merre van Hara Takashi (原 敬) gyilkosságának helye? Szegényke szemében a épp megfogalmazódni látszott: "すいません、ki a faszomですか？" a száját viszont a magyar káromlás nem hagyta el. Költői volt pedig a kérdés, hisz ő honnan is tudhatta, míg én majdhogynem tudtam a térképem segítségével:
Pokémon helyett Tokyo sötét múltja GO!
Szóval a Marunouchi déli kijárathoz vettem utam (Marunouchi South Exit /丸の内南口),  ahol az említett Hara Takashi (1856 – 1921) gyilkosságának emlékhelye található. A kupolában, a jegyvásárló automaták mellett van ugyanis egy fekete emléktábla, amin az van, hogy 1921-ben, November 4-én az akkor miniszterelnök Hara Takahashit mellkason szúrta egy szélsőjobboldali merénylő az állomás déli kapuja előtt, mikor épp egy Kyotóba tartó vonatra szállott volna. Az első keresztény japán miniszterelnök Hara békítő politikát folytatott az akkori japán gyarmati igazgatás alatt álló országokkal, kivált Koreával szemben: kulturális engedményeket tett, példának okáért újra bevezette a koreai tantervbe a koreai nyelv és történelem oktatását (a japán annektálást követően ugyanis kiiktatták, a japán gyarmati oktatás pedig a japánt tette kötelezővé). Igazából egyik oldalról sem rajongtak a liberális japán miniszterelnökért, a koreaiak nem tartották elég engedékenynek, míg a japánok túlzottan engedékenynek vélték. Jóllehet a gyilkos japán vasúti segédmunkás Nakaoka Koichit (中岡 艮一) még a helyszínen elfogták, a korabeli japán lapok derekasan hírül adták, hogy Harát egy galád korai ölte le. Bármi szar történt akkoriban, mindig a koreaiak voltak a hunyók. Ahogy talán még ma is...Alább az emléktábla illetve a gyilkosság helyét jelző pötty a burkolaton:
A gyilkosság helyét jelző pötty
Hara
és gyilkosa Nakaoka (jobbra)

Ahogy beléptünk a Marunouchi déli kapun, nem kell túl messzire mennünk, hogy egy másik japán miniszterelnök,  Hamaguchi Osachi (濱口 雄幸, 1870 – 1931) gyilkossági kísérletének helyszínére érjünk. Az 1929 - 1931 között hivatalban lévő Hamaguchi életének 1931. November 14-én az ugyancsak szélsőjobb Aikokusha (愛国社, "Patrióták Társasága") titkos társaság egyik tagja, Sagoya Tomeo (佐郷屋 留雄) szeretett volna véget vetni. Hamaguchi Okayamába tartott volna egy nagyszabású katonai hadgyakorlat megtekintésére. Míg Harát a koreaiakkal való cimbizés, addig Hamaguchit gazdaságpolitikája miatt nem túlzottan szerették. 


Az történt ugyanis, hogy első világháború után számos államban igyekeztek visszaállítani a korábbi pénzrendszert, illetőleg visszaállítani az aranyalapot, ez volt Hamaguchi politikájának egy kulcsfontosságú intézkedése, aminek népszerűsítésére nagyszabású propagandába kezdett. Az aranystandardra való visszaállás azonban sehol sem működött túl jól, melynek okai többek között a két világháború között az inflációban illetőleg országok leértékelési versenyében, majd az 1929-33-as világválságban keresendőek. Az aranystandardra való visszatérést gátolta az arany korlátozott mennyisége: az USA látványosan visszafogta külföldi hitelezéseit, illetve befektetéseit, ennek kapcsán pediglen számos országot arra kényszerült, hogy valutáját leértékeléssel vagy árfolyam-ellenőrzés bevezetésével védje. 

Japán a nyugati országokhoz képest késve, csak 1930-ban tudott áttérni az aranyalapra, ám mivel az említett okok miatt a külföldi piacok képtelenek voltak fenntartani az aranyalapot, Japánban a várt fellendülés helyett tökéletes ellenhatást, a yen-eladási lázat és súlyos inflációt - az ország újkori történelmének legnehezebb időszakát eredményezte, ez volt az ún. Shōwa depresszió. Mindezért pedig a Hamaguchi-kabinetet tették felelőssé, ilyen hangulatban került sor a merénylet-kísérletre. Hamaguchit az alábbi fotón szereplő csempén jelzett helyen lőtte meg a merénylő Sagoya. A miniszterelnök bár túlélte a lövést, néhány hónappal később meghalt a sérülés következményeként. 

 A merénylet helye és az emléktábla a mai Yaesu középső kijáratnál (Yaesu Cental Exit /八重洲中央口) található. 
Hamaguchi
és a merénylő Sagoya
Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó kor nagy vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

↧

Urbex vol. 7 - Shiromaru-gát

August 12, 2016, 9:26 pm
$
0
0
Némileg csalóka a cím, hiszen bár Tōkyōhoz tartozik közigazgatásilag, az urban szót bespájzolhatjuk míg az exploration még tartja magát, hiszen egészen a Hatonasu-völgyig (鳩ノ巣渓谷) kell zarándokolnunk, hogy a Shiromaru gát (白丸ダム) sci-fi díszletekbe illő, képzeletbeli űrhangárjához érhessünk. Az olybá szeretett Tama-folyóra 1963-ban emelt gát szabadon látogatható,beleértve a mélyen a föld alatt található, halak átvonulása számára készített halallépcsőt (gyodo, 魚道) is. Nagyszerű terep fotózásra, Kayo is nagyon boldog volt, hogy a sötét és nyirkos alagútban lehetett modellem. Na de ha képesek vagyunk elmenni idáig, ilyen vagy még ennél is ilyenebb képeket lőhetünk:
A gát környéke egyébiránt túrázás szempontjából sem utolsó, sőt. Szívesen visszamennék kicsit alaposabban feltérképezni az erdei csapásokat és rejtett szentélyeket.
A gát körül minden erdő és zöld, ebből tündöklik elő a bogarak pulikutyája:
Owari.
Megközelítés: Hatonasu megálló, Ōme vonal (鳩ノ巣駅、青梅線). 10:00-16:00-ig látogatható.

Doufukuai kalauz:klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Urbex sorozat

Tōkyō sötét múltja sorozat

Takao-hegy

Todoroki-völgy
↧

Yokai in the Arts of Japan - kiállítás

August 14, 2016, 5:43 am
$
0
0
Én szeretem a yōkaiokatés a japán folklórt. Nemrég láttam egy plakátot egy Yokai in the Arts of Japan nevű kiállításról az Edo-Tokyo Museumban, ahol mellesleg 2013 óta nem jártam, ergo jelen alkalomból okvetlen újfent el kellett zarándokolnom és szemrevételeznem a szóban forgó kiállítást!

A nagyszabású kiállítás komplex képet kísérel meg alkotni a japán mitológia természetfölötti lényeinek a kezdetekből az Edo-korig (1603-1867) ábrázolásáról, Japán legkülönbözőbb múzeumaiból Fukuokától Tōkyōig, valamint magángyűjtemények darabjaiból több mint 120 kortárs mű került terítékre, méghozzá a lehető legtutibbakból. 

A yōkai a szellemektől a démonokig, szörnyekig tulajdonképpen bármilyen általában emberekre ártalmas lény lehet. A japán festészetben a XII. században, a késői Heian korban (794 -1185, 平安時代) jelentek meg először e yōkaiok archetípusai. Ezeknek egyik legismertebb gyűjteménye az Extermination of Evil (辟邪絵 Hekija-e/A gonosz elűzése) nevű mű, mely számos ártó entitás enumerációját tartalmazza, ami szintén a kiállított művek között szerepelt.
Shinchū (神虫), az Isteni bogár, csodálatos molylepkeszörny
Kicsit később aztán a Muromachi-korszakban (室町時代, 1336 - 1573) kezdett igazán beindulni a yōkai-gyártás, számtalan tekercskép illusztrációin bukkannak fel, majd pedig az Edo-korban ért tetőfokára e lények ábrázolása. A kiállítás négy nagy részből áll (az utolsó jelenkori, az első háromhoz képest nem túl érdekes szeglete volt a tárlatnak):

1.  Edo-kori yōkaiok parádéja　(江戸の妖怪、大行進！)

2.  Középkori yōkaiok (中世にうごめく妖怪)

3.  A yōkaiok eredete  - poklok és ártó szellemek (妖怪の源流 地獄・もののけ)

4.  A yōkaiok újjászületése - jelenkori yōkaiok (妖怪転生 現代の妖怪)

Rengeteg kiállított mű szerepelt, minden kedvencemmel találkozhattam, amiről korábban blogoltam vagy ezután fogok, ergo nagyon örültem hogy láthattam e műveket. A kiállítás negatívuma az óriási tömeg volt, egyébiránt pedig japán múzeumtól megszokott mód készüljünk fel rá, hogy japán tudás nélkül nehezen fogjuk értelmezni a magyarázatokat, lévén angolul nincsenek. Augusztus 28-ig látogatható a tárlat, ha erre járunk és érdekel a téma, mindenképp érdemes megtekinteni! 

Pár kedvenc a kiállított művek közül: 
Oka Yoshikuni: Démonok esküvője (化物婚礼絵巻)

Száz démon esti parádéja (百鬼夜行絵巻)

Kuniyoshi:　Soma no furudairi (そまのふるだいり) - ezt már láttam a Kuniyoshi kiállításon is

Yugaku: Lámpás kísértet (提灯に幽霊)
Utagawa Yoshitsuya: Yorimitsu megkísérli elfogni Hakamadarét (破奇術頼光袴垂為搦)
A Pokol tíz királya (六道十王図) - szútra Dunhuangi kéziratát még egy anno egy Kósa szemináriumon olvastuk, nagyon natsukashii volt most újfent látni - kivált élőben! 
A kiállítás weboldala:itt elérhető

Megközelítés: Ryōgoku megálló, JR Chūō-Sōbu vonal (両国駅、中央・総武緩行線)

Szubjektív érdességi faktor:5/5

Kapcsolódó bejegyzések:



Japán csáperotika - Hokusai kisiklásának kivesézése

Japán folklór sorozat - blogsorozat főként yōkaiokról 

Edo-kor - minden Edo-korral kapcsolatos bejegyzés a blogon


↧
↧

Aokigahara

September 21, 2016, 8:42 am
$
0
0
Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít. 
Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinációja - az öngyilkosok körében. 

Jukai - az erdőtenger 

A több mint ezer évvel ezelőtt a Fuji oldalában lévő Nagaoyama parazita vulkán kitörését követően lávatenger öntötte az az egész elterülő vidéket, mely az évszázadok múlásával rendkívül dús vegetációt hagyott maga után. Az erdőt nagyszámú jégbarlang tarkítja, ami kedvelt úti céllá teszi, számos túraútvonalon barangolhatunk a sűrű növényzet között. A buja növényzet miatt az erdő meglepően csendes, szinte semmilyen neszt nem hallottunk az esőcseppek potyogásán kívül.
Aokigahara a japán mitológiában összekapcsolódott a yūrei (幽霊), a halottak ártó szellemeivel, a közelmúltban pedig hírhedten népszerű öngyilkossági hely lett, mivelhogy az 1970-es évektől kezdve valamiért ezt a helyet választotta egyre nagyobb számú japán, hogy kioltsa életét. Az ezzel kapcsolatos kutatások jóllehet megkérdőjelezik Fuji spirituális és történelmi szerepét, ugyanakkor mégiscsak lehet egyfajta különös kapcsolat a szent hegy és az elátkozott erdő között.

A Fuji - a japánok szíve

Aokigahara megértéséhez ugyanis elengedhetetlen a Fujiról beszélni. Fuji: a japán kultúra legkönnyebben felismerhető jelképe, egyszerre misztikus és fenséges, valóban különleges hely nem csak Japán, de a világ számára is.  A japán esztétikum voltaképpeni megtestesítője, mely egyben szent hely is.

A Fuji szent identitása mindenekelőtt a shintōizmushoz, illetve a népi hagyományhoz köthető, mely nagymértékben a természet illetve az élővilág tiszteletére alapul. Éspedig Japán földrajzát tekintve 70%-ban hegyvidékes, a Fuji viszont jó időben még Tōkyōból is látható, érthető, hogy a hegy már a kezdetektől fogva kiemelt szereppel bír a nép körében, hiszen valamennyi vallásos hagyomány a mindennapi életben jelenlévő gyakorlatokra alapult.  Később majd a Shingon buddhista gyakorlat úgy emelte be a Fuji szent voltát saját panteonjába, hogy Dainichi (大日) és Amitābha (阿弥陀如来) paradicsomát a hegy csúcsával azonosította. Ezáltal a Fuji, a buddizmus bódhisattvája és a shintō kamija (istensége) az idők, különböző politikai rendszerek, ergo az ország modernizációjával párhuzamosan is képes volt megőrizni a nemzeti identitásban betöltött kulcsfontosságú szerepét. A Fuji igen hamar zarándoklatok kedvelt desztinációjává lett.

E ponton pediglen Aokigahara sajátos módon osztozik a Fuji szent identitásából, mi több az erdő is zarándokhelyként volt ismert a kollektív emlékezetben, még ha nem is széles körben. A Fuji azonban Aokigahara nélkül is kivételes aurával bírna, míg az erdő kulturális jelentőségét éppen a szent hegy adja. Amíg azonban a Fuji egy óriási szabadtér volt, aligha biztosított teret a zarándoklatok személyes, egyedüli megélésére. Különösen azok számára, akik életük véget vetése érdekében indultak a zarándoklatra. Nem úgy mint Aokigahara.
Az erdő ugyanis valahogy mindig is összekapcsolódott a halál fogalmával: a Fudaraku tokaihoz hasonlatos rituális öngyilkosság ugyanis nem volt ismeretlen e vadon történetében sem. Az első dokumentált öngyilkosság Aokigaharában 1340-re datált, egy bizonyos Shohkai nevezetű szerzetes Aokigahara egyik barlangjában rituális böjtbe kezdett (amit csak élete végével fejezett be) áldozatát pedig az emberek létkörfogásból való megszabadítása céljából végezte.
Az egyik legismertebb ilyen rituális öngyilkossági eset viszont Jikigyou Miroku (食行身禄) nevéhez fűzhető, aki egy Edo-kori Fujit magasztaló buddhista szekta vezetője volt. Tanításaiban a hegy spirituális és kulturális jelentőségét új szintre emelte, mi több elhatározta, hogy ott fogja befejezni életét is a buddhizmus Tiszta Földjének meglelése céljából.

A hegy csúcsát kezelésében tartó Sange-szentély Fujinomiyában (富士山本宮浅間大社) azonban - abból a nézetből kiindulva, hogy a hegyen történő halál/öngyilkosság bemocskolná a Fuji szent tisztaságát - nem támogatta Miroku elképzelését. Miroku ezért úgy döntött, hogy egy barlangban végzi el rituális öngyilkosságát, ami történetesen éppen Aokigahara közelében helyezkedett el. 1733-ban Miroku egy 31-napos böjtöléssel egybekötött meditációra szánta el magát, melynek végén terveinek megfelelően meg is halt. A vallásossággal kapcsolatos halálesetek, kivált a buddhista tanítók rituális öngyilkosságai/áldozatai egyfajta mintául szolgáltak a jövő haláleseteinek - fejti ki Bryan J. Cuevas és Jacqueline I. Stone a The Buddhist Dead című mű bevezetőjében. Egyesek szerint pedig talán ide kapcsolható, hogy a Fuji, pontosabban Aokigahara az ideális halál, illetve az üdvözülés érdekében végzett öngyilkosság optimális helyévé avanzsálódott - a buddhista tanítók útján a karmikus megszabadulás a fájdalmas világból afféle védjegye lett a helynek.
Aokigahara azonban nem pusztán a rituális öngyilkosságot elkövetőek temetőjeként szolgált, ám a nép körében is fontos szereppel bírt, kivált a Senkoku-jidai (戦国時代, 1467-1603) "hadakozó fejedelemségek" korszaka alatt A folyamatos háborúk velejárója a hátország éhezését vonta maga után - állítólag ide hordtak fiatalt s öreget kit képtelenek voltak etetni, kik az erdőben lelték halálukat - ez az ún. ubasetayama állítólagos gyakorlata. Vélhetőleg ezzel egyidejűleg kezdődött az erdő elátkozott, szellemekkel teli képzeteinek kialakulása is. Ha pediglen már az öngyilkosságról beszélünk, érdemes lehet annak japán sajátosságairól is némi szót ejteni.

Öngyilkos "hagyományok" Japánból

Japánban a történelem során az öngyilkossághoz való hozzáállás nagyon különbözött a Nyugati, keresztény kultúrkör értékrendjétől, miképpen a szigetországban nem számított törvényellenesnek, tabunak, sem vallási vagy morális értékek nem ellenezték végrehajtását. Ezzel ellentétben az öngyilkosság a japán történelem során sok esetben a hűség miatt, vagy az erkölcsön esett csorba visszaállítás érdekében tett önfeláldozás gyakorlatának bizonyult - ez a japán értékrend szerint nemes önfeláldozó szellem pediglen a teljes japán nemzeti identitásra is igencsak hatást gyakorolt. Közismert a szamurájok hasfelmetszése a 'seppuku' (harakiriként talán jobban beugrik), a kamikaze pilóták öngyilkos küldetései, vagy éppen szintén a második világháború csendes-óceáni hadszínterének banzájrohamai, melyek egyaránt a gyokusai (玉砕), vagy a "nemes öngyilkosság" kategóriájába tartozott. (E gyokusai "törött jáde" kifejezés egyébiránt a i.sz. 636-ban kompilált Északi Qi története (北齊書) című mű egy sorából származik: 丈夫玉碎恥甎全 - "az igazi férfi inkább legyen törött jáde, semmint szégyenkezzen hibátlan téglaként"). 

Az öngyilkosság elfogadható indítéka azonban nem pusztán a becsület megtartása számított. Volt, ahogy az imént említettük, mikor a történelem során ínséges időszakok, éhezések miatt az idősek vagy betegek a család túlélése érdekében végeztek magukkal, ergo ide kapcsolódna a szájhagyomány szerinti ubasetayama is. Manapság pedig, kvázi szintén némileg elfogadó, mikor a számos okból táplálkozó társadalmi nyomás, úgymint pénzügyi krízis miatt öngyilkosságuk útján életjáradékukkal kívánják családjukat/hitelezőiket kompenzálni, de esetenként pusztán vélt vagy valós bűneikért való bűnbánás miatt választják az ún. inseki-jisatsu (引責自殺) "felelősségvállalásból elkövetett öngyilkosság" módját. 

Vagyis számos ok vezethet Aokigaharába, ahol míg az 1970-es években átlagban évi 20 halálesetet dokumentáltak, 2004-ben már 108-ra emelkedett ez a szám. Az utóbbi pár évben pedig, mióta ilyen kirívóan megemelkedett az itt elkövetett öngyilkosságok a száma, a hatóságok inkább közzé sem teszik a számokat. Az is nehezíti továbbá, hogy pontos számokat kapjunk az itt elhunytakról, hogy értelemszerűen pusztán a fellelt holttesteket jegyzik, de számtalan fel nem lelt hulla lehet szerte az erdőben.

命は親から頂いた大切なもの もう一度静かに両親や兄弟、 子供のことを考えてみましょう。 一人で悩まずまず相談して下さい

"Az élet a szüleinktől kapott megbecsülendő dolog. Még egyszer higgadtan gondoljunk a szüleinkre és testvéreinkre, gyermekeinkre. Ne szenvedjünk egyedül, kérjünk segítséget" - áll a táblán, alatta lelki-segély szolgálat telefonszáma, amit bár nem láttam, jóllehet állítólag számos helyen kint van  (ez nem saját fotóm)
Takahashi Yoshitomo viselkedés pszichológus 1988-as Aokigahara-jukai: suicide and amnesia in Mt. Fuji's Black Forest című esettanulmányában azt írja, hogy az Aokigaharába öngyilkos szándékkal mentek egyfajta elfogadást nyertek azzal, hogy egy "közösségbe" tartoztak: azoknak az embereknek a közösségébe, akinek nem maradt más választásuk, csak véget vetni életüknek. Azáltal, hogy a gyönyörű természetben, kulturális szempontból is kiemelkedő helyen követnek el öngyilkosságot, Yoshimoto érvelésében mintegy megtisztítja avagy megszépíti az egyének halálát. Ez a fajta megtisztítás iránti vágy talán éppen hogy valamilyen kapcsolatban lehet a Fuji előbb taglalt szentségével.  Bár ha jobban belegondolunk, a fene tudja. Univerzális megoldókulcs Aokigahara problematikájára aligha létezik. 

Aokigahara a modern fikcióban - és valóságban

A modern fikció és média ráadásul igyekszik felnagyítani Aokigahara természetfölötti, kísérteties voltát. Seicho Matsumoto (松本清張) 1960-ban írt Hullámok tornya (Nami no Tou, 波の塔) című novellájának főhőse Aokigaharába megy el öngyilkosságot elkövetni, amit az 1970-es években meg is filmesítettek. 1993-ban eg bizonyos Wataru Tsurumi (鶴見済) "Átfogó öngyilkossági kézikönyve" - (The Complete Manual of Suicide / 完全自殺マニュアル) az aminek mondja magát: öngyilkossági kézikönyv kezdőknek és haladóknak, különböző öngyilkossági módszerek taglalása, úgymint túladagolás, szénmonoxid-mérgezés, áramütés, önelégetés, etc. És persze akasztás is - mi utóbbi Aokigaharában a legnépszerűbb mód az élet kioltására. 
Az első kérdés ami eszembe ötlött ezzel kapcsolatban, hogy hogyan a fenébe írhat valaki hiteles - ezen esetben - öngyilkossági kézikönyvet, anélkül hogy kipróbálta volna magán a módszereket... 

Akárhogy is, e könyv Japánban közel 1,000,000 példányban kelt el. Az írója pedig Aokigaharát jelölte meg az eszményi helynek az öngyilkosságra. Innen ered a dolog, hogy a hullák mellett gyakorta e könyvet találják meg...Nem véletlenül e könyvet is összekapcsolják az Aokigaharában megemelkedett öngyilkosságok számával. 

Közben itt egy videó amihez parás zenét vágtam és egy kicsit lelassítottam hogy még félelmetesebb legyen:
Aokigahara from Tamás Dóczi on Vimeo.

Szóval Aokigahara erdeje hulláktól és démonoktól hemzseg, az elterjedt képzetek szerint az erdő magába hívja meghalni az embereket, vajmi láthatatlan erő hatja át e helyet, az Aokigaharás beszámolókat olvasva valami valóságos rémerdőre számítottam. Áthatolhatatlan, nehéz a tájékozódás, az iránytű, gps nem működik, aki belép ki nem jut, éjszaka félelmetes. Éjszaka persze, hogy félelmetes bazmeg, de ki akar éjszaka odamenni?!

Milyen hát e szörnyerdő valójában? Nos, a következőképp lehet összefoglalni az Aokigahara-túrát:

1., ha be akarsz szarni, beszarhatsz

2. ha el akarsz tévedni, eltévedhetsz

Ha ezt akarod, biztosan sikerülhet. Aokigahara viszont nem több, mint egy erdő. Iránytűt bár nem vittem magammal - állítólag azt megzavarja talajban található mágnesesség - a google maps tökéletesen működött telefonon, igaz streetview nem volt, mert bizonyára a google kocsi sofőrje is itt kötötte volna fel magát, ha lett volna. Sofőr vagy kötél.

Ha nem térsz le a túraösvényről, eltévedni biztosan nem fogsz. Ha nem akarsz hullákat keresni, azok maguktól nem fognak megtalálni, s eleve ki élete kioltása miatt megy oda, nyilván igyekszik minél eldugottabb helyen végrehajtani azt, szóval ha csak túrázni szeretnénk egy különleges vadrengetegben, Aokigaharában azt is lehet.

Persze, kérdés ki tud elvonatkoztatni attól, hogy az erdő halállal kapcsolatos konnáticiója ily erős - megvallom én a túra során folyamatosan ezen agyaltam, vajon mit élnek át ezek az emberek, akik ide jönnek. És, természetesen, ha nem tudtam volna mindezt ezen erdővel kapcsolatban, önmagában nem érdekelt volna jobban, mint bármelyik másik erdő, ahol túrázhatok egy jót.

Ezek tükrében valóban különleges hangulata van. Közel másfél órát mentünk előre, hogy elérjünk egy barlangot, ám időközben annyira elkezdett ömleni az eső, hogy inkább visszafordultunk kiindulási helyünkre, egy denevérbarlanghoz (ami egyébként szintén látogatható).  Hogy még egyszer visszajönnék-e, korántsem vagyok benne biztos, hiszen annyi szép erdő van Japánban, ahol kedvünkre barangolhatunk, és kizárt a lehetősége hogy emberi csontvázba botoljon meg lábunk. Persze nem hagyhattam ki, ha már a környéken jártam.

Ha azt szeretnénk, hogy szar kedvünk legyen, nézzük meg ezt az - egyébiránt nagyszerű - dokumentumfilmet egy Aokigaharát járó geológus bácsiról aki önszorgalomból bóklászik az erdőben öngyilkosjelöltek lebeszélésére illetve hullák felkeresésére. Érdemes megnézni, de szar kedvünk lesz, én szóltam:
Aokigahara Suicide Forest from Jim Demuth on Vimeo.

Kapcsolódó bejegyzések:

Fudaraku tokai - öngyilkos zarándoklat az üdvözülés reményében

Ubasetayama - a szájhagyományban megmaradt gyarkorlat

Tōkyō sötét múltja sorozat

Urbex sorozat

Shanghai szellemtúra

↧

Túrák Tōkyō körül vol. 2 - 大岳山

September 27, 2016, 6:17 am
$
0
0
Tōkyō környéki túrák második felvonás, ezúttal pedig az Odake-hegy (大岳山) került meghódításra, ahonnan jó időben tök jó lenne a kilátás, nekünk közepesen-szar volt, de az elmúlt hetek folyamatos esőzései után már annak is örültünk, ha legalább egy kicsit kimozdulhatunk.
Szóval az egész azzal kezdődik, hogy elvonatozunk Tachikawába, onnan pedig az Ōme-vonalra pattantunk, és Mitake megállónál leszállunk. Itt újfent fel a buszra, ami elvisz a Mitake-felvonóhoz. A Mitake felvonó (御岳登山ケーブル) pediglen felvon a Mitake-hegyre, ímhol e hyperlapse tanúbizonyságul. A kisfiút szívesen deportáltam volna a kép közepéről, én akartam odamenni, de megelőzött, bassza meg:

A felvonó a Mitake-hegyre kb. 800 méter magasba visz fel, innen kezdődik a kb. 10 km-s túra, ami több mint 400 méter emelkedőt foglal magába. 
Itten lakik Dzsáko-shu Birubó-san a Megyéből
Az Oshi nevű （御師） hegyi faluban amúgy számos ryokan/panzió található, e hordókban pedig ki tudja mi található. A Mitake-hegyen van egy szentély,amiről azt írják, hogy lenyűgöző, de igazából nem szartam tőle össze magam, képet sem érdemel, ámde volt ott egy jópofás kappa-pad. Apropó, ha kappával találkozol, óvd a lélekgolyód az ánuszodban! 
 Na és elkezdődött maga a menetelés. 
Az úton valóságos fa-matuzsálemek ölelésében haladhatunk végig, ez itt egy híresebb darab, úgy hívják Tenguno Koshikake Sugi (天狗の腰掛け杉), az a "Tengu-ülőke cédrus", mivelhogy a jókora, felfelé kunkorodó ága éppen alkalmatos, hogy a harcias hegyi entitás, a Tengu megpihenjen rajta. E gigászi cédrus több, mint 60 méter magas, valamikor az Edo-korból való, közel 400 esztendős. 
A valódi őszi-színekre (koyo, 紅葉) még bizony várnunk kell, összesen ennyi sárga levelet találtam.
Ha eddig nem tudtuk volna, most tanuljunk meg egy japán szót a fák között átszűrődő napfényre: komorebi (木漏れ日)
Gesztenye Géza
Ahogy közelíttettünk a csúcshoz, egészen a ködös Albionba értünk, minden tök ködös és misztikus és fotogén:
Némi GoPro perspektíva is:
Míg mondjuk a Takao-hegyre kb. gördeszkával is fel lehet menni, az Odake-hegy egy fokkal nehezebb, mi több az utolsó szakasza meglepően sziklás szopóka, az 1266 méteres csúcson mindössze e három bús karó üdvözült, napos idő hiányában pedig a karóknál messzebbre sem láthatsz, ám jó időben állítólag a Fuji is szemrevételezhető. Mi több, amint egy picit kisütött a nap, csodaszép látvány volt pusztán a csúcsot ölelő felhők látványa is: 
Owari. A túra kb. 5 órát vett igénybe összesen, nagyon szép környezetben, maximálisan ajánlom.

Doufukuai-kalauz: klikk ide

Megközelítés: Mitake megálló (御岳駅), Ōme-vonal (青梅線) 

Kapcsolódó bejegyzések:

Túrák Tōkyō körül vol. 1 - Takaó-kakaó bébihegymászás

Aokigahara - hullajó kikapcsolódás is lehet

Shiromaru-gát - szintén Okutama-barangolás

Nikkō - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Kamakura - Daibutsu

Nara - Még nagyobb Daibutsu

Kawagoe - nincs Daibutsu 
↧

Showa emlékpark

October 23, 2016, 2:39 am
$
0
0
Zsivány volt a mai idő. Szépen indult kokettáló napsugarakkal s arra ösztönzött minket, hogy piknikezni menjünk a Showa emlékparkba (国営昭和記念公園) Tachikwába, ami egy masszív nemzeti park. Vonatra pattantunk és alig egy órán belül oda is értünk, az idő pedig megmakacsolta magát és olyan szép langyos szürkévé vált, hogy nem győztem HDR-ezni az alábbi képeket, hogy valami színt találjak benne:

Ettől függetlenül szép időben még jobb buli lehet, és az őszi falevelek (紅葉) vizuális giga-orgazmusát is átélhetjük itt, de azt mondta  az Internet hogy csak November elején, ezért nem is hoztam csak egy góprót, ám be kellett látnom nem kellett volna hinnem azt Internetnek. Az igaz, hogy pár hét múlva lesz a koyou csimborasszója, azért szívesen lőttem volna vagy 123125 képet amennyiben nálam a gépem meg a lencsém meg a babom (ez tök béna szóvicc volt, mi több még vicc sem de most már mindegy), szóval ímhol a hirós képek:
Van itt egy tó, lehet csónakázni. Utoljára asszem' még Nanjingban csónakáztunk a Xuanwu-tónál, ami tisztán emlékszem miféle málenkij robot volt. Nem is csónak volt az hanem vízibicikli.
 Ha 300 km/h felett evezel a csónakkal körbe-körbe mint mi, akkor ezt fogod látni:
Abunai, ne tedd. Hát, jó szar idő volt ma, akárhogy is nézzük. De legalább nem esett:
 Ez pedig itt egy valamiféle Navajo-indián totem volt, ami eltévedhetett:
 Owari. Novemberben lehet visszanézünk jobb idő és még ősziesebb képek reményében.

Megközelítés: Nambu-vonal, Tachikawa állomás (立川駅), az állomástól kb. 10 perc séta

Doufukuai-kalauz:itt

Kapcsolódó bejegyzések:

Jindaiji templom

Higashitakane

Todoroki-völgy
↧
Search

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

November 5, 2016, 6:55 pm
$
0
0
Az eddigi Tōkyō sötét múltja epizódokban tárgyalt helyek esetében leginkább a fantáziánkra támaszkodhattunk, hogy a sok évszádokkal ezelőtti véres eseményeket elképzelhessük, lévén általában egy Edo-kori karónál vagy egy csempébe rejtett pöttyön kivül más nemigen utal arra, hogy itt valami különös dolog történhetett.  Egészen más a helyzet a jelen bejegyzésben tárgyalt Hitachi repülőgépgyár áramátalakitó állomásával (旧日立飛行機㈱立川工場変電所跡), melynél a turbulens múlt lenyomatai talán a legjobban szemrevételezhetőek az egész város szerte:

Mit is kell ezen a rozoga állapotban lévő épületen nézni? Éppen, hogy a falba ütött lyukakat, amiket amerikai vadászrepülők lövegei szórtak meg a második világháború végén:
A képen látható épület az 1938-ban épült Tokyo Elektromos művek nevű haditechnikai ellátógyár áramellátó állomásaként (mely a rákövetkező évben átváltoztatta nevét Hitachi repülőgépgyárra) épült, s összesen három alkalommal támadott meg az amerikai légierő: 1945. Február 2-án először egy 50 Grumman F6F Hellcats gépekből álló kontingens, majd Április 19-én P-51 Mustangs, végül April 24-én 110 darab B-29-es bombázók prezentációjában. 
A repülőgépgyárat a bombázások teljesen elpusztitották ezen épület kivételével, s noha a repülők gépágyúi rendesen szitává lőtték, az áramelláltóhely egészen 1993-ig használatban maradt a területen később újraépitett Fuji autóművek (富士自動車) majd egyéb neveken futó gyár szolgálatlában. A helyi önkormányzat el akarta dózeroltatni az épületet, azonban a helyiek és lelkes önkéntések tiltakozása miatt meghagyták ebben a formájában emlékként, kicsit felújitották hogy ne dőljön össze, időnként pedig belülről is látogathatóvá teszik afféle helytörténeti szakkör részeként. 
Az ósdi, randa épület mellett ma egy park található, a Higashiyamato-Minami Kōen (都立東大和南公園), ezáltal sokan piknikeznek a környéken, az alábbi képen lévő kislányt sem izgatta fel túlságosan a háborgú múlt morúzos mementója.

Itt alább pedig egy dokumentumfilm a B-29-es bombázók Tōkyōban történt háborús bevetéseiről:



Megközelités: Tamagawa Josui állomás (玉川上水駅), Tachikawa megállótól monorail-re pattanva kb. tiz perc.

Doufukuai-kalauz: itt

Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 -  Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél
Urbex-sorozat
↧
↧

Nikkō újratöltve

November 24, 2016, 6:11 am
$
0
0
Két hete kb. láttam valamit plakátot hogy Nikkōban micsoda kouyou (紅葉) pornó van, ilyképp újfent Napsugár városkájába tettünk egy kitérőt. Komoly dolog ám ez Japánban, imhol egy kouyou térkép csak Nikko városára vonatkozólag, hogy melyik területeken tekinthető még meg s már nem az irizáló őszi abszcisszió. Ami kapásból pozitivum volt, hogy az állomás, valamint a fő attrakciónak számito Sinkyo és Toshogu körül még őszi levél level 999-en pörög az ősz. Ami szép:
Nem is mi lettünk volna, ha az első napunkon nem szakad az eső. De mi voltunk és szakadt. Egyik kezem esernyő, a másik kezemben gópró, a másik két kezemben a kamerám lett volna egy alkalomhoz adekvát négykezű világban, a hideg valóságban azonban pusztán két kézzel kellett beérnem, ami temérdek sok bénázáshoz vezetett, remélem az alábbi kép esőcseppjei kellően drámaiak ahhoz, hogy érzékeltessék e szituáció kihivását:
Toshoguba nem mentünk be mert már egyszer voltunk. Na nem ez volt a legfőbb ellenvetés ellene, ellenben a bejáratától a halál faszáig kanyargó esernyős emberszőlők enumerációja: gondolom mindenki úgy volt vele, ha már idáig elmásztak, ha addig élnek is  de mindenáron be akartak menni. Nem is ez volt desztinációnk célja, ellenben a nem túl messzire lévő Chuzenji-tó, ahol szállásunk is volt. Ahogy odaértünk, nem hagytuk ki a Kegon vizesést, ami egy nagy fekete-fehér vizesés. Olyan szinten Mordor hogy hirtelen nem tudtam hogy nem-e véletlen Shanghai külvárosában vagyok-e. Ezt figyeld:
Aztán a térképre nézve, érdekelt volna a korabeli olasz, illetve brit nagyköveteknek a nyaralóhelye, ami látszólag nem volt túl messze a tó partján lévő szállásunktól. Az információs bódéban ülő nénikét meginterjúvoltuk hogy mit gondol az ötletünkről, ő pedig azt javasalta ne legyünk hülyék ilyen időben 40 percet gyalogolni, hiszen busz sincs. Jogos.
Délután háromkor volt a becsekkolás a szállásunknál, fél háromra megérkeztünk. A bejáratnál volt egy fotó, hogy az a dagi japán tarentó is járt itt, akit azért fizetnek hogy felzabál mindent Japán szerte és aztán összeszűkült szemekkel azt mondja mindenre amit megkóstól hogy umai (fincsi). Szóval 2:30, itt vagyunk, mondjuk a recepciós bácsikának, aki az órájára néz: hát de önök 3-kor csekkolnak be, nemde? De, de eső is van, hideg is van, kicsit előbb mégérkeztünk és arra gondoltunk addig esetlig itt hallban el tudnánk... - mondom.

Hát azt nem lehet - mondja a bácsika.  Nincs kész a szobátok. Háromra gyertek vissza. Miért nem sétáltok el addig megnézni az olasz nagyköveti nyaralóhelyet? - veti föl a kérdést. Pár perc séta arra... - mondja.

Az anyádért.

Most beszélt le minket a nénike a sarokról hogy kb. negyvenc perc séta lenne. Szóval háromig el áztunk-fáztunk a környéken, Kayónak a 太阳-ot énekeltem majd morgolódva betoppantunk háromra. Amúgy a hely maga jó volt, van itt valami hires burger a tochigi prefektúra hires marháiból, nem volt rossz de azért nem szartam össze magam tőle. Az uzsidoboz japán tévés tuti az egekig magasztala. Aztán kimentünk még egyet sétálni, egy percre kitisztult az ég aztán rögvest besötétetedett és ilyen Álmosvölgyes ködös Albionos misztikum telepedett az egész tóra. A Chuzenji amúgy több, mint 1200 méter magasan van. Ennyi látszott a közeli Férfiúi test (男体山) hegyéből.
Nikkōban amúgy jók a pogramok, csak sök a köcsög
Na de reggel virradóra kisütött a napokcsa is.
Pattanj babám, megyünk a mocsárba - nem ez volt a legromantikusabb mondat az életemben, de valójában egy nagyon szép lápvidékre, Senjouharába mentünk. Tudom nem hangzik meggyőzően, nézd inkább a képeket, meglehetősen diverz tájakon barangolhatunnk végig:

Alább pedig az eddig sosem láttott fergertes videó:
Senjougahara marshlands from Tamás Dóczi on Vimeo.

Akanuma állomáshoz kell megérkeznünk, ahol egy elágazás van a lápvidék és az erdő között. Két évvel ezelőtt az erdő felé mentünk, itt láthatsz képeket belőle. Utóbbi, hol most jártunk, izgalmasabb. Kora délutánra visszatértünk az állomás közelébe, lőttem még tiz-csitrillió képet az extatikus őszi látványorgiáról, de nem untatom már az olvasót ennél többel:
Owari. Nikkō nagy kedvencünk, jövőre is tuti visszamegyünk. Talán tavasszal lenne érdemes ezúttal.

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō - a korábbi trip

Kamakura - Daibutsu

Nara - bazi nagy Daibutsu

Kawagoe - nincs Daibutsu

Aokigahara - hullajó túra a Fujinál
↧

2016 top 15

December 17, 2016, 3:11 am
$
0
0
Először azt gondoltam korai még, bár ha jobban belegondolok tulajdonképpen már nem nagyon fogok kamerával fotózni az idén Japánban, igy voltaképpen akár össze is válogathatom a kedvenc 2016-ban lőtt képeim lajstromát. Idén egy nagyon szerény becsléssel is legalább 10,000 alkalommal sütöttem el az exponálógombot különböző eszközökön. Ebből válogatok ki néhány kedvesebb darabot alábbb:
Setagaya Boroichi csendélet - az évenként két alkalommal megrendezendő bolhapiacon ahogy a kép illusztrálja mindenféle kincset érő ócskaságot szerválhatunk magunknak, a yataiok révén pedig pár finom falatkát is. 
Ő az Orákulum a Nonbei Yokochóról, Shibuyánál. Egy szaké mellett megjósolja a jövődet. Vicc. Igazából nem jósól, de lehet nála inni. 
Ez pusztán egy iphone-os kép, ahogy az utcán sétálva félnézve az égre érdekes perspektivát találtam, kivált az épület ablakiban visszatükröződő felhők tetszettek meg. Gondolkodom egy kompakt gép beszerzésén, amit mindig a táskámban tarthatok hasonló ad hoc inspriációk vajúdta szituációk jobb minőségű megörökitésére, de néha egy teló is tudja tenni a dolgát, hisz mindig az a legjobb kamera, ami éppen nálad van...
Hacsiko és a Salaryman - háttal egymásnak, Shibuyánál. Shibuyára gyakran járok fotózni, mert közel van hozzám és mindig beleütközik az ember egy érdekes arcba vagy dologba. 
Szintén Segagaya, szentjánosbogár fesztivál (蛍祭り) a forró és párás augusztusban, a nyári japán matsuri-dönping idején kerül megrendezésre a hotaru buli, ergo kaja-pia, és a közeli szentélyben pedig vadászhatnánk az illumináló bogarakat, ha nem lennénk tizmillióan és nem ijesztenénk el őket. Ettől függetlenül jó buli. 
Három modern muskétás - a mobilfüggő digitális népbetegség minden modernkori társadalom rákfenéje, én sem vagyok jobb, ha tehetem mindig és minden egyes másodpercben a telefonom bámulom, ahogy a delikvensek itt Shibuyánál. Mivel önkéntelen ilyen szépen pózoltak mind a hárman, a Yamanote sinek mentén kivulről nem győztem fotózni őket. 
Sagamikónál van egy elég lepra, shówappoi vidámpark aminek a legfőbb szenzációja, hogy kivilágitják az estére. A kék 50 árnyalata ha nem is, de néhány megfigyelhető a képen, kiváltképp hogy pont a sötétedés előtti kék órában készült e kép. 
Árnyékvadászat - fekete-fehérben jobban látszik a kontraszt, ezért fekete-fehérben készült. Owari.

Shibuya Kawaii Mortal Kombat: Lord Hacsikó VS A Rettenes Bogár
Kawaguchiko az este. Egy nyári végi kirándulás alkalmával elmentünk a Fuijihoz (illetve a közeli öngyilkos-erdőbe is)
Mizonokuchira még gyakrabban járok, mert itt lakom a szomszédban és televan izakayákkal. A bácsika az ablakban süti a yakitorikat, én meg mindig jól lefotózom, ha arra járok. 
Ryogaku - itt aztán tényleg semmi nincs az Edo Múzeumon kivül, hacsak az állomás közelében lévő falak vidám illuszrációit nem számitjuk. A falfestések közelében efféle derűs képeket lőhetünk.
b
Itt nem történet egyéb, minthogy belebambultam a bambuszokba a Nezu múzeumban. 
Megint Mizonokuchi, ezúttal eső után, pocsolya kontraszt egy szennyes kis sikátorban. Mizonokuchit a mocskáért szeretjük. 
Számtalanszor is Shibuya. Szereztem egy nd 1000-res szűrőt és azzal okoskodtam, aztán pedig ez lett a kedvenc képem az idén. 

Nagyjából igy képződött le a 2016-os év képekben, mely módfelett isogashii volt, ezért sajnos nem jutott annyi idő a blogra, mint szerettem volna. Pedig ezernyi tofuszelet vár megosztásra ezután is - úgy fest a nagyobb része már az újévre marad. Mindazáltal nagyon is nézek elébe, s remélem az olvasó is! Köszönöm a figyelmet!

Kapcsolódó bejegyzések:

2015 top 15 - a tavalyi év termésének legjava
↧

A yokohamai kínai negyed

January 20, 2017, 10:12 pm
$
0
0
Yokohama kinai negyede, azaz a Yokohama Chūkagai (横浜中華街 / 横滨中华街) mintegy 150 éves múlttal rendelkezik idestova,  s noha mára jóval kevebb kinai él itt, mint korábban, azért még 3-4000 han ajkú lakosba bőven belebotolhatunk, melyek többségét a guangzhou-i diszpóra tagjai képzik. 
A yokohamai kinai negyed nem csupán Japán, de Ázsia, s kvázi a földkerekség egyik legnagyobb egybefüggő  külhoni kinai közössége is egyben. 

1859-ben nyitották meg Yokohama kikötőjét, s rövidesen megindult a városba érkező kinai betelepedési hullám. Később Shanghai és Yokohama, valamint Hong Kong és Yokohama között is rendszeres hajójáratok indultak, mely ugyancsak az ide érkező kinaiak számának emelkedését vonta maga után. 

Az itt letelepedett kinai kereskedő közösség rövidesen saját iskolák, közösségi központok, s saját intézményeik kiépitésébe kezdett. Ekkor épült többek között az itt található leghiresebb templom, a Kanteibyo (关帝庙, Guāndìmiào) 1862-ben, mely rövidesen a negyed legfontosabb kulturális és egyben spirituális központjává, s később pedig az egész kinai negyed tulajdonképpeni szimbólumává lett; hiszen remekül reprezentálja, hogyan is őrzi hitét és kultúráját a nagyvilágba szerteszéldt kinai diaszpóra. 
Kanteibyo templom
A korabeli szabályozásokértelmében azonban a külföldi közösségek - köztük ugyebár a kinaiak is - csak a letelepedésre kijelölt terület, ergo a kinai negyeden belül élhettek s tevékenykedhettek. 1899-ben némileg magasabb fokú automiához jutottak, ám igy is szigorú szabályozás alá vonták azokat az ipari tevékenységeket, melyet a kinaiak végezhettek.
Az 1923-as nagy kantói földrengésben mintegy 100,000 ember vesztette életét, és a kinai negyed sem kerülte el a pusztitást. A negyed számos otthonát vesztett lakója inkább visszatért Kinába semmint hogy itt kezdjen ismét új életet.
A mintegy 2500 négyzetméternyi területen 600-nál is több bolt ill. étterem található. A kinai konyha spektruma ennek kapcsán a negyben igen széles, van pekingi (北京料理), shanghai (上海料理), kantoni (広東料理), szecsuáni (四川料理), de tajvani kaja (台湾料理) és ugye dim sum is (飲茶). Kinai kajákról az alábbi blogban
Az 1937-ben kitört totális háború Kina és Japán között (apropó a korszakhoz kötődő korábbi dolgozatom ittés itt) szintén nem a yokohamai kinai negyed prosperitását hozták, bár amint a háborúnak vége lett, újfent kezdtek visszaszállingózni a kinaiak, s a negyed hosszú idő után növekedésbe kezdett.
1972-ben aztán immáron a Kinai Népköztársaság formális diplomáciai keretek közt is cimbizni kezdett Japánnal (legalábbis újra szóba álltak), és még a japók is elkezdtek érdeklődni a negyed után, mely mára egy népszerű turisztikai látványossággá nőtte ki magát. 
Nem pusztán a kinai kulináris kulisszák mögé nézhetünk, ám kinai negyedhez méltan tea és kinai gyógyszerboltokban búvárkodhatunk, kinai szuvenireket szerezhetünk, vagy a fotón is látható helyeken megjósolhatjuk a jövendőnket.  
Oroszlántánc a Kanteibyóban
Mikor még Kinából jártam át Japánba hébe-hóba, a yokohamai kinai negyed semmivel sem tűnt izgalmasabbnak, mint shanghai-i életem elsőszámú vadrezervátuma, a Panyulu. Mondjuk úgy, akkoriban nem hatott meg...
Ám amita Japánban élek, mikor egy tiszavirág életének intervallumára hirtelen kitör a mindent elsöprő Kina-nosztalgiám, akkor bizony mehetnékem van a kinai negyedbe, s gyermekded örömmel tömöm magamba a csudálatos xiaolongbaót (小笼包) végtelen.  Ha nem jártál még Kinában, de szeretnél belekóstolni, mi fog rád ott várni, afféle béta verzióként remek betekintést nyújtat a yokohamai kinai negyed.

Megközelités: Minatomirai-vonal,  Motomachi-Chukagai (元町・中華街駅) megálló

Kapcsolódó bejegyzések:

Yokohama catwalk - fotók egy képzeletbeli kifutóról

Yokohama karácsonyi vásár - kokettáló fények Yokohamából

Kinai pidgin - Yokohama pidgin

Kinai- Japán kapcsolattörténet - releváns bejegyzések
↧

Shimokitazawa Tengu-fesztivál

January 28, 2017, 6:37 am
$
0
0
Nagy Tengu (大天狗)
Minden év késő Januárjában / Február elején kerül megrendezésre Tokyo Shimokitazawa városrészében a Tengu-fesztivál (しもきた天狗まつり), mely a japán mitológia harciashegyi entitása, a tengu tisztelében zajlik. A tengu alakja a japán folklórbanőrző-védő szerepet tölt be, s köztudott hogy jobb nem packázni velük. 
Tengu mester (天狗様) - a hosszú orr a tengu egyik legfőbb ismérve
Az évenkéti shimokitazawai tengu-buli a Shinryuji (真龍寺) templom közelében szokott volt megrendezésre kerülni, a környező szűk utcácskák a legkevésbé sem alkalmasak a végighömpölygő tömeg egyenletes eloszlására, ergo mint minden jó japán matsuri esetében, készüljünk egy mérsékelt fokú internálótábort idéző hangulatra.
Ő a varjú-tengu (烏天狗)

A tengu-matsuri voltaképpen a Setsubun (節分 "évszak választó") - afféle előtavaszi ünnep (melynek ünneplése minden év Február 3-ra esik) - celebrálása, mely a sprirituális megtisztitásról, az elmúlt esztendő rossz dolgaitól való megszabadulásról, illetve az újév ártó szellemeitól / rontás elleni védelem jegyében tartanak. 

Az ünnep jegyében járó ismert rituálé a "babszórás" japánul mamemaki (豆撒き), amelyet a gonosz, betegséget és nyavalyát hozó szellemek, démonok elűzése érdekében vegéznek. 

A jelképes szokás szerint a család oni (鬼, ördög, démon) maszkot viselő tagját volt szokás jól megdobálni a szerencsebabbal (ez utóbbi a福豆 fukumame, ami valójában piritott szójabab), miközben a

鬼は外! 福は内! (Oni wa soto, fuku wa uchi)

vagyis a "Ördög kifelé! Jószerencse befelé" skandálással adják az onik tudtára, hogy semmi keresnivalójuk a háztartásnál.  Vagy ugyebár a templomoknál, az ünnepek alkalmával, sőt cégeknél is - mi is jól meg szoktunk valami onivá tett munkatársat babbal dobálni, ezáltal nyerve szimbólikus megtisztulást, és biztositva minden rossz távoltartását. 

Érdekes módon a shimikitazawai tengu ünnep felvonulása illetve babszórása során pusztán a mondás második felét, a fuku wa uchi, azaz "befelé a jószerencsével" kántálják. Állitólag azért van igy, mert az ünnep örömteli, vidám hangulata már önmágában is kiebrudalja a nem kivánatos, rosszindulatú démonokat és ártó szellemeket. 
Magát a tengut a buddhista hagyomány kezdetben a háború előjelének, bajkeverő démonok ismerte, ám alakja az évszázadok során fokozatos változáson ment keresztül,  a későbbiekben pedig főként hegyek és erdők egyik védelmező, bár továbbra is veszélyes entitásává lett.

A tenguk az elterjedt képzetek szerint képesek meghallani mi több megvalósitani az emberek fohászait, vágyait, melyek a család biztonsága, munkában elért siker és szerencse köré csoportosulnak. 

A menethez tartozóak seregét gazdagitják többek között a Szerencsehozó fiúkák (福男) és lánykák (福女),  Yamabushik (山伏, a tengu alakjához gyakorta kötött harcias aszkéta hegyi szerzetesek) és másegyéb jelmezt öltő figurák. Na de nézzünk pár részvevőt itt alább:
Csokis Tibi japán inkarnációja rágyújt a nótára - a valójában tengeri csiga házából készített kürt mély hangjától egészen libabőrős lesz az ember, és a dobszólamokkal együtt különleges aláfestést ad a menetnek
Érkezik a Jumbo Tengu a Shinryuji templomhoz
Ez a tengu geta (天狗下駄),  az ábrázolásokon általában ilyen lábbelivel illusztrálják a tengut, a hiedelmek szerint a hegyes, szikás vidéken a tengu könnyebben tud ezzel közlekedni. Azt is találtam még, hogy időnként egyes harcművészeti ágak gyakorlásai során is használatos, fürgeség és az egyensúlyozási készség növelése érdekében.
Ha esetleg a környéken járunk, érdemes lehet elnézni, kicsit nagyobb szabásúra számitottam több fotogén formával, de pár képet igy is sikerült lőni. Shimokitazawa, a tokyóiaknak csak "Shimokita" városrésze hemzseg az izakayákban, kávézókban, s ha kifáradtunk a menet kergetésében, legalább ehetünk vagy ihatunk egy jót valahol a környéken.

Megközelités: Shimokitazawa megálló (下北沢駅) az Odakyu Odawara illetve a Keio Inokashira vonalakon, vagy az Odakyu 61-es busszal Sangenjaya megállótól (Denentoshi vonal).

Kapcsolódó bejegyzásek:

Japán újévi szokások - Oshōgatsu, vagy amit akartok 

Japán folkór sorozat - barangolás Japán igencsak gazdag hiedelemvilágában 

Takao-hegyi túra - túrázás a tenguk elsőszámú lakhelyén

Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról

Fukagawa hachiman matsuri - szintén nyári vizes-pancsolós-felvonulós móka

Kanamara fallosz fesztivál - fertő Kawasakiban

Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán

Holdújév Kínában - blogcsokor a kínai újévről
↧
↧

Japán kocsmológia vol. 2. - Yokochō sikátorok - Nonbei Yokochō

February 25, 2017, 2:46 am
$
0
0
A japán kocsmológia második epizódjaként maradunk a Yokochō sikátorok mentén, azokból is az egyik legismertebb, a Shibuyánál lévő Nonbei Yokocho (のんべい横丁), azaz a "Pityókások sikátora" kerül teritékre. 
Mint a Yokochō sikátorok úgy általánosságban, ez is állitólag a világháború előtti Tōkyō hangulatát evokálja, de hát azt ki a fene tudja. Elmodások szerint a környék magas ingatlanárai miatt lett kb. 10-15 miniatűr izakaya egyetlen rövidke sikátor Prokrusztész ágyába gyúrva,  ilymód 4-5-6 embernél több még a legtágasabb kocsmaodúban sem férkezhet be.
A csaposok és úgy általában az itt tanyázó helyiek illetve külföldiek jól megszokták egymást, egyből megy a howareyouzás ha meg még japánul is tudsz akkor az ügyes gaijin! verbális simogatásában is részesülhetsz.
Azt hiszem a legtöbb helyen már minden fotosabb információt megosztottam Magyarországról de még nagyapám egykori szőlőültetvényeiről is. 
Ha egy először Tōkyōban járó barátommal találkozom, akkor mindig elhozom őket ide, hogy úgy tűnjek mintha marhára bennfentes lennék a város rejtett zugaiban, s barátságunkra való tekintettel megosztom a velük a város kocsmakincses-térképének féltve őrzött titkát. 
Pedig nincs itt semmiféle titok, tényleg egy zhejiangi fogatlan vámpir köpésenek rádiuszán belül van a placc Shibuya állomásától. A shówappoi retró filingnek egyébiránt ára is van, szó szerint, egy sör ide, egy sor oda s egyszer csak azon kapod magad hogy Hideyo Noguchi-san többedmagával észrevetlen emigrál a pénztárcádból. 
A Pityókás sikátor Orákulumja, aki már szerepelt a tavalyi kedvenc képeim között 
Tényleg csak egy rövid utcácska az egész
Ez pedig a kijárat. Nem mondanám rossz helynek, néha el-eltévedtek, de Shibuyánál azért van választásunk bőven, mégha kifejezetten valami zanzásitott izakayára vadásznánk valamilyen oknál fogva, akkor is. Na de majd egyszer azokról is!

Megközelítés: Shibuya megálló

Doufukuai kalauz:klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Japán kocsmológia vol. 1 - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa

Shibuya - Shibuyás blogcsokor

Shanghai Underground vol. 1- C's Bar

Mivanmivanmivan– milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?

Verbális védekezési technikák a kínai krimókban– önvédelmi csapszék-szókészlet

Baijiu-centrikus elukubráció– kínai pálesz s passzió

Még több kínai kocsmológia
↧

Zatōichi-mítosz VS. Star Wars

March 18, 2017, 5:34 am
$
0
0
Mondhatni köztudott, hogy a Star Wars filmek egy nagy kanállal meritettek a japán kultúrából, illetve a jidaigeki (時代劇) azaz a japán kosztümös-történelmi filmekből: Darth Vader külcsínjét illetően mintha szamuráj-páncélba bújt volna (különös tekintttel a kabuto (兜, 冑) harci sisakra) s a lézerkard eredete is talán éppenhogy a katanában fogant.  Jedi és bushido (武士道), a japán szamuráj életmódját meghatározó szigorú normarendszer,  avagy a Sith és rōnin (浪人), a "csavargó", "az elsodrott", kvázi kitaszitott, hűbérúr nélküli szamurájok meglehetősen összecsengenek.
De ennél nem áll meg a párhuzamok sora. Példának okáért a történetmesélést komikus karakterek - úgymint R2D2 és 3CPO - bumfordi megpróbáltatásain keresztül végigvezető cselekményszál insprációját az 1958-as Akira Kurosawa rendezte Rejtett Erőd (Hidden Forest, 隠し砦の三悪人) cimű filmjében kereshetjük, mely egyúttal talán Leia-hercegnő alakját is kölcsönözhette. Az alábbi videó igencsak plasztikusan szemlélteti az emlitet hasonlóságokat :

És ez nem is csoda, hiszen George Lucasra nagy hatást gyakorltak a Kurosawa filmek. Minderről itt egy további remek magyarázó videót találsz.
Mindazáltal nem csak az általa rendezett filmeken köszönnek vissza a japán filmgyártás bizonyos elemei, ám a legutóbbi Zsivány Egyes - Rouge One epizódban is felbukkant egy szereplő, nevezetesen Chirrut Îmwe, a vak harcos pap alakja, kinek archetípusát szintén Japánban kell keresni.
Chirrut alakja ugyanis tagahadhatatlanul hasonul Zatōichihoz, azaz a Zatōichi-filmek alakjáról, melyet egyfajta japán James Bond karakternek volt szokás titulálni, kinek kalandjait mintegy 26 film örökitette meg a hatvanas és nyolcavanas évek között. A karakter eredeti neve Ichi (市), a zatō (座頭) pedig tulajdonképpen egy cím, a Tōdōza (当道座), a XIV. században alapitott vak férfiak rendjének legalacsonyabb rangja. S e zatō ma is vakot, illetve masszőrt jelent a mai japán nyelvben, miképpen a masszás gyakori foglalkozása volt a régi Japánban a vakoknak, egyúttal a korabeli társadalmi réteg legalján helyezkedtek el. Ebből adódóan jött a Zatō-no-Ichi"alantas Ichi", röviden Zatōichi (座頭市).
E filmek főszereplője egy kóborló harcos szerzetes, ki útja során az elesettek segitségére siet, ki nem mellesleg ugye vak. A Zsivány Egyesben Chirrut bemutató jelenete ugyanazt a sémát követi, mint Zatōichi harcjelenetei - az ellenség nem tulajdonit nagy jelentőséget a vak papnak, aki azonban szépen szentimentálisan leamortizálja őket egytől-egyig. Visszatérő jelenet a Zatōichi filmekben, mikor a vak főhős kioltja a gyertyákat és ezáltal sötétségbe boritja a szobát s úgyszól: a "sötétségség az én előnyöm" (暗闇ならこっちのもんだ).
Mindkét karakter vakságukat konpenzálóan különleges érzékeinek köszönhetően zúzza az ellent. Mig Zatōichi fegyvere egy törősbot (sétabotba rejtett penge, japánul shikomizue - 仕込み杖), noha a 1970-es Zatoichi Meets Yojimbo (座頭市と用心棒) filmben maga is botot (bō, 棒) ragad - amit szintén nem nehéz Chirrut botjával azonositani.
Zatōichit nevéhez méltóan a filmekben hininként (非人 - "nem emberek") ábrázolják, mely az Edo-kori Japán kasztrendszer legalantasabb osztályát képezte. Ennek analógiájára Chirrut a Whillek őrzői (Guardians of the Whills) nevű, az Erőben hivő vallási rend tagja, mely a Birodalmi közigazgatásban szintén a társadalmi hierarchia legaljára került. A Zsivány Egyesben első jelenetében Chirrut éppen koldult - s minthogy Zatōichi - aligha zavartatta magát kitagadott sorsa miatt. Az internet nagy bölcsei szerint mindkét karakter afféle bosszúból segit a rászorulókon az elnyomó rendszerrel szemben, ami őket is kivülállóvá tette. Csak akkor elegyednek harcba, ha nincs más mód - nem keresik a bajt, inkább az találja meg őket. 
No nem pusztán egy Ctrl-C kopizásról van szó a két karakter kapcsán, lényegi különbség például hogy mig Zatōichi bűntudattal él a számtalan ember legyilkolása miatt, addig Chirrut az Erő szolgájaként minden tettét szentesitve érzi hite alapján. Ennek kapcsán viszont nem szeretnék Wookieepediás mélységekbe menni, legyen elég annyi hogy a japán kultúra és filmgyártás nélkül nem lenne ugyanaz a Star Wars legendárium, és Donnie Yen hong-kongi akcióhős szinész sem játszhatna el egy olyan menő figurát, mint amilyen Chirrut Îmwe.

Kapcsolódó bejegyzések:

Galaktikus piac - midennapi Star Wars Shanghaiból

Fekete macska a bokorból - klasszikus japán horror 

Hentai kamen - idézőjeles "filmajánló"

张艺谋: 摇啊摇，摇到外婆桥 - Zhang Yimou filmajánló

那山那人那狗 - random kinai film ajánló 

Edo-kor - blogcsokor

↧
Search

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

April 2, 2017, 8:08 am
$
0
0
A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez.
Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést.
A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszországban tevékenykedő Kvantung-hadsereg (関東軍) sebész-ezredesének, Shirō Ishii (石井 四郎) kezelésébe került. A szervezet 1941-ben vette fel a 731-es alakulat (満州第731部隊) nevét.
Shirō Ishii
Ishii már az egyetemei évei alatt is pusztán hobbiból tenyésztett baktériumokat, majd mintegy két éves európai tanulmányútja (érdekességképpen Magyarországon is járt) többek között a biológia és vegyi fegyverekről szóló ismereteinek bővitéséről szólt a japán hadügyminisztérium támogatásával. A japán császári expanziós törekvések a térség dominanciájának érdekében háborúra készültek, s úgy hirlett, hogy a nem túl messzi szovjeteknek volt egy ütőkártyája, ami Japánnak akkor még nem: a biológiai fegyverek. Az Ázsia feletti uralom átvételéhez pediglen a japán vezérkar úgy vélte, elkerülhetetlen az efféle arzenál saját fejlesztése.

S jóllehet az 1925-ös genfi jegyzőkönyv tiltásba vette a biológiai és vegyi fegyvereket, Ishii is meggyőződéssel vélte, hogy ezen módszerek alkalmazásával háborút nyerhet Japán. 1931-ben megkezdődött a japán agresszió Mandzsúriában, majd kisvártatva 1932-ben Ishii megkezdte a titkos biológiai fegyverfejlesztőközpontot a hirhedt Zhongma erődben (中马城). A japán katonai vezérkar megvetéssel bizonyult a kinaiakkal szemben, alacsonyabb rangú emberi életformának tekintették őket, akikkel bármit megtehetnek. Olyan aberrált dolgokat is, amiket a saját országukban nem tudtak megtenni.  Ezért sem estek semmilyen korlátozás alá a Kinában végzett emberkisérletek. Másrészről pedig, a polgárháborús megosztottságban lévő, illetve az ország északkeleti részein durva japán okkupáció alatt álló ország embertömegei folyamatos elletást biztositottak ezen kisérletekhez. Ha kifogytak a tesztalanyokból, a Kenpentai egyszerűen kiment Harbin utcáira és összefogdosott egy tucat kevéssé előnyös társadalmi helyzetben lévő kinait, akik aztán az intézet falai közt lelték halálukat.

A hivatalosan a japán katonák járványvédelméért végző kutatóintézet a valóságban éppen hogy a tömegpusztitó járványok terjesztésén munkálkodott. A Zhongma börtöntáborban közönséges bűnözőkön keresztül politikai foglyok, japán-ellenes felkelők kerültek, akiken Ishii bubópestist, fekete himlőt, kolerát, antraxot és egyéb kórokozókat tesztelt. Egyre több emberkisérletet végző katonai egységet hoztak létre, Ishii közel 10,000 alkalmazottból (kutatók, orvosok, ellátó személyzet) álló mini-birodalmat hozott létre.
A börtöntábort alkot foglyok többsége kinai volt, de kisebb részben oroszok, mongolok, koreaiak, illetve az elfogott szövetséges országokból származók is az áldozatok közé kerültek. Az emberkisérletek a fertőzéseken kivül kiterjedtek viviszekcióra (élveboncolás), kényszeritett abortuszra, szexuális úton terjedő betegségek terjedésének és hatásaian megfigyelésére. A borzalmas kisérletek palettáján kapott még a helyet a mesterségesen előidézett szivroham, fagyási sérülések illetve hiportemia, égési sérülések, sugárzás emberi testre gyakorolt hatásainak vizsgálatára. Történészek becslései mintegy 250,000 főre teszik csak a 731-es egység Pinfangi bázisának emberkisérleteiben elhunytak számát. 

A Japán Birodalmi Hadsereg a második világháború utolsó hónapjaiban a biológiai fegyverek bevetéséről döntött, az amerikai San Diego lett a célpont, ahol az Esti Sakura hadművelet (夜桜作戦) keretében 1945. szeptember 22-én vetette volna be pestissel fertőzött bolhákat tartalmazó bombákat, ám közbejött két atombomba és Japán végül 1945. szeptember 2-án kapitulált.

Érdekes módon a 731-es alakulat - köztük Ishiivel - amerikai közbenjárásra nem kerültek hadbiróság elé, és ennek megvolt az oka: miután a Szövetségesek a nürnbergi perben elővették a nácikat - többek között az embereken kisérletező orvosokat - az amcsi hirszerzés úgy vélte jobb lesz gyorsan szőnyeg alá söpörni a dolgot Tōkyōban. Elkerülendő, hogy a japánok emberkisérleteinek kutatási anyaga illetve eredményei szovjet kézre kerüljenek, az USA a MacArthur vezette tōkyō-i perben megalkudott: az információkért cserébe a programban részt vevő japán kutatók - vagy éppen maga Hirohito császár és köteléke, akik bizonyára szintén tudtak az emberkisérletekről - nem kerültek felelősségre vonás alá.

Elég hosszú bevezető volt, és joggal tehetnénk fel a kérdést: oké, de ennek mi köze Tōkyōhoz?
A régi katonai orvosi iskola (旧陸軍軍医学校) területe akkor...

Nos, a város közepében, Shinjuku negyedben pár perc sétára a Waseda megállótól, 1989. július 7-én, a ma Nemzeti Járványkutató Intézet (国立感染症研究所) területén végzett felújitási munkálatok során nagyszámú emberi csontokra bukkantak, aminek kivizsgálásához nem meglepően meglehetősen vonakodva kezdtek hozzá. A helyi önkormányzat (Ushigome, 牛込) tisztviselője háromszor kérvényezte levélben az Egészségügyi Minisztériumot a maradványok vizsgálat alá vételére, ám a minisztérium elutasitotta a kérvényt, miszerint a csontok mielőbbi elhamvasztása és nyugalomba helyezésére volna szükség...
És most...
Az akkori Shinjuku kerületi polgármester, Yamamoto Katsutada (山本 克忠) azonban elhatározta, hogy saját független nyomozásba kezd, a csontok vizsgálatával pediglen Sakura Hajime (佐倉朔) professzort, a Nemzeti Természettudományi Múzeum Antropológiai Osztályának (国立科学博物館人類研究部) vezetőjét bizta meg, végül 1991-ben készült el a jelentés (戸山人骨の鑑定報告書） - amit ezen a linken keresztül elérhetünk -  s a következők derülnek ki belőle:

1. A sirban talált egyéneket több, mint harminc-negyven éve, és kevesebb mint száz évvel ezelőtt temethették el

2. Noha pusztán 62 homlokcsontot (前頭骨) találtak, a csontok teljes száma alapján több mint 100 főre lehet következtetni az itt eltemetettek számát

3. 3:1 arányban vannak a férfi és női holttestek, gyermekcsontvázakat is azonositottak

4. A holttestek ázsiai, de nem japán eredetűek, köztük számos mongoloid tipusú

5. A csontokon súlyos sérülések nyomát azonositották, melyek emberi eszközök, 
úgymint fűrész, fúrok, kalapács okoztak. Koponya-műtétre utaló nyomokat is találtak.

6. A csontokon továbbá vágások, szúrások, golyó általi sérülés nyomai is észrevételezhetőek. A sirban felleltek teljesen összezúzott csontvázakat is. 

7. A csontok egy részét formalinban konzerválták illetve találtak kiszáritott csontokat is


Ezen a helyen ugyanis korábban egy katonai orvosi iskola működött (旧陸軍軍医学校跡地), melynek egyik része egy járványmegelőzési osztály volt (minden konteó nélkül elég érdekes egybeesés, hogy ma is járványkutató intézet működik itt...), ami pedig szoros kapcsolatban volt az előbbiekben bemutatott 731-es alakulattal. A csontvázak felfedezését követően számos kutató egyértelműen a japán háborús bűnökkel hozta egyértelmű párhuzamba a dolgot.

Shinjuku önkormányzata azonban hajthatlan volt, mindenáron el szerették volna hamvasztani a csontokat, hiszen a japán kormány ameddig csak lehetett, tagadta az emberkisérletek vádját. Ámde a csontok ügyének felderitésért összefogott civil csoportosulás, az (Emberi) Csontok Bizottsága (人骨の会) Keiichi Tsuneishivel (常石 敬一) az élen a legfelsőbb biróságra vitte az ügyet. A felsőbbiróság bár elsőfokon elutasitotta kérülmüket, az Egészségügyi Minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeként végül a 2002-ben eltekintettek a csontvázak elhamvasztásáról, illetőleg egy szimbolikus siremlék felállitását rendelték el - nem mellékesen ekkor ismerte el a kormány hivatalosan is, hogy valóban emberkisérleteket végeztek a háború alatt.

Ennek ellenére az ügy nem sokadt haladt egészen 2006-ig, mikor is a létesitmény egy korábbi dolgozója, Toyo Ishii （石井とよ）nyugalmazott nővér mintegy 60 év hallgatás után bevallotta, hogy kollégiáival együtt egyébiránt 1945-ben a fegyverletételt követően hullákat, illetve testrészeket kellett elföldelniuk mielőtt a bevonolú amerikai csapatok rálelhettek volna az emberkisérletek bizonyitékaira. További öt évet kellett várni, hogy az addigra a területre épült objektumok közül elbontsanak néhányat és 2011-ben végre megkezdődtek a feltárások.

A Csontok Bizottsága Kinába utazott, hogy felvegye a kapcsolatot a 731-es alakulat áldozatainak egyesületével, és egy peticióval tértek vissza, hogy a japán kormány egy átható vizsgálat keretében nyomozza ki az elhunytak személyazonosságát DNS vizsgálatok útján- a Csontok Bizottságának kérvényében a csontvázakat vissza kell szállitatni szülőföldjükre végső nyugalmuk és a múlttal való szembenézés miatt. A kinai hozzátartozók később beperelték a japán kormányt és kompenzációt kértek, a japán Legfelsőbb Biróság azonban már lezártnak tekintette ezt a dolgot a második világháborút lezáró békerszerződések, valamint a korábban Kinával kötött megállapodásokkal járó kollektiv kártérités értelmében.

És noha számos tōkyō-i főpolgármester megigérte már, hogy lépéseket fognak tenni a csontvázak azonosságának kideritésében, mindeddig túl sokat nem haladt a dolog.

Alább megtekinhetünk egy dokumentumfilmet is a 731-es alakulatról:

Kapcsolódó olvasmányok: 


Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye
Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

Aokigahara - félelem és reszketés a Fujinál 

Urbex-sorozat - urbánus barangolások

Japán agresszió Mandzsúriában - némi háttérsztori

8341-es alakulat - Maó elit őrgárdája
↧

Az agymosás kínai művészete

April 8, 2017, 12:55 am
$
0
0
Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző.
A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.

Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofisztikált pszichológia manipulációt alkalmaztak, amit az "elnézés rendszerének" (宽恕制度) tituláltak. 

A háborút követően a hadifogságból hazatérő katonákat amerikai pszichológusok vették tüzetes vizsgálat alá, ugyanis a kinai program számos aspektusa meglepő tanulságokat hozot: példának okéért a kinaiak mértékekkel hatékonyabban vették rá az amerikai foglyokat, hogy egymás ellen köpjenek és informáicókat szolgáltattasanak ki, mint ahogyan azt az amerikainak sikerült a saját hadifoglyaikkal. 

Többek között - ennél az oknál fogva is - sikeres szökés a kinai fogolytáborokból szinte nem volt, lévén a kiszabadulást fontolgató terveket hamarosan kiszivárogtatták az őröknek. Ha mégis sor került egy szökésre - Dr. Edgar Schein, a háborús kinai átnevelőprogram amerikai kutatásának vezetőjének jelentésében - a kinai őrök általában gyorsan elkapták a szökevényt, egyszerűen azzal, hogy egy fejadagnyi rizst ajánlottak fel a nyomravezetőnek. A vizsgálatok szerint csaknem minden kinai fogságba került amerikai katona valamilyen úton-módon, de kollaborált a fogvatartókkal.

A kinai börtöntáborok átnevelési programjának kutatása felderitette, hogy a kinai manipuláció nagymértékben épitett a következetesség elvére, hogy számukra kedvező irányba befolyásolja a foglyok gondolkodását. Az elsődlegesen probléma persze az volt, hogy mégis hogyan vegyék bármilyen szintű együttműködésre is az ellenséges amerikai foglyokat. Ezek a katonák ugyanis úgy voltak kiképezve, hogy nevükön, rangjukon esetleg azonositójukon kivül semmilyen információt ne szolgáltaassanak ki az ellenséges erőknek. Brutális kinzások hiányában pedig mégis hogyan lehetett ezeket az emberek rávenni arra, hogy katonai információkat szolgáltassanak ki, egymás ellen köpjenek, avagy nyilvánosan itéljek el saját hazájukat? A kinai módszer elve rém egyszerű volt: kis lépésekben, fokozatosan megdolgozva az embereket. 
Példának okáért, rendszeresen kötelezték a foglyokat, hogy enyhén Amerika-ellenes, avagy enyhén a kommunista Kina mellett állást foglaló kijelentéseket tegyenek, úgymint "Az Amerikai Egyesült Államok nem tökéletes", vagy "egy kommunista országban a munkanélküléség nem jelent problémát". 

Amint az ehhez hasonló, kollektivan elmondott, látszólag ártalmatlan kijelentések mintegy elfogadottak lettek a rabok között, a következő lépcsőfokra vezették a gondolatmenetet: ha egy rab a vallatónak beleegyezett abba, hogy Amerika nem tökéletes, akkor arra lett kérve, hogy magyarázza el miért érzi igy. Miután kifejtette véleményét, esetenként egy "Amerikával kapcsolatos problémák" lajstrom elkészitésére kérték - hangsúlyozzan nem fenyegetés útján - amit alá is irattak velük. Később pedig arra utasitották, hogy olvassa fel a saját maga irt listák rabtársainak egy csoportos együttlét során - végül is ez az, amiben ő maga is hisz. Megint később arra kérték a rabokat, hogy foglalják esszébe ezt a listát mélységében kifejtve az Amerikával kapcsolatos problémákat. 
Félreértés ne essék, természetesen ennyire jól azért nem éltek az amcsi foglyok Kinában - ez pusztán massziv háborús propaganda

Aztán pedig ezen esszék tartalmát a szerző nevével együtt Amerikai-ellenes propaganda rádión keresztül nem pusztán az adott börtöntáborban, de észak-koreai fogolytáboroknak valamint a Dél-Koreában tartózkodó amerikai erőknek is eljuttatták. Hirtelen ezen esszék szerzője az ellenséggel kollaboráns megitélés alá került, hiszen segitséget nyújtott fogvatartóinak. Mindazonáltal, tudatában annak hogy erős fenyegetés vagy kényszerités nélkül irták meg mindazt, ami az esszéjükben szerepelt, pusztán a következesség elve alapján sem tudták meghazudtolni magukat: az ember saját személyes és interperszonális nyomás következtében igy vagy úgy, de kellő lojalitással kitart elmondottjai mellett, másképp nem érzi magát következetesnek. Ezáltal pedig, gyakran további, és súlyosabb mértékű ellenséggel való összejátszást eredményező cselekményeinek elkövetői lettek.
Korabeli kinai propaganda plakát
Dr. Schein vizsgálatai szerint a rabok túlynomó többsége valamilyen módon látszólag olyan ártalmat cselekmények sorát követte el, amit a kinaiak tudatosan saját előnyükre forditottak. Ez pedig felettéb hatásossá vált vallatások során - legyen szó akár önkritika gyakoraltatásáról, bűnök bevallásról vagy éppen információ kiszolgáltatásáról. 

Fontos azonban megjegyezni, hogy e kinai manipulációs technikának az elsődleges célna azonban nem is az információszerzés, ellenben maga az átnevelés volt: az egyén önmagáról, a politikai rendszerekről, saját országuk háborúban betöltött szerepről illetőleg a kommunizmusról alkotott képének átformálása keretében. 

Dr. Henry Segal a hadifogságból hazatért katonák neuropszichológia vizsgálait irányitó orvos jelentése kimutatta, hogy a kinai hadifogságból hazatért amerikaik háborúval kapcsolatos nézetei gyökeresen megváltoztak: a katonák többsége meggyőződéssel vélte, hogy az USA biológiai és vegyi fegyvereket alkalmazott a háborúban, illetőleg hogy saját hazájuk volt az agresszor és a háború kezdményezője. Hasonlóképp, a politikai nézetük is megváltozott: bár továbbra is ellenszenvvel viseltettek a kinai kommunizmussal szemben, ám elismerték, hogy "a KKP (Kinai Kommunista Párt) mégiscsak jó munkát végzett és jó kézben tartja az országot". Mások megjegyezték, hogy "a kommunizmus bár nem működne Amerikában, Ázsiának talán a legjobb választás". Ergo nagyon is sikeres volt a kinaiak taktikája.

A kinaiak felismerték, hogy amiben az ember valójában hisz, az nem pusztán a szavaiból de tetteiből fakad. Mindenekelőtt az egyén magatartása árul el legöbbet, nézeteiről és értékrendjéről. Az elmondott gondolatok tettlegességbe ültetésének legegyszerűbb módszere mint emlitettük az volt, hogy le is irják e gondolatokat. Par exemple bizonyos témákat illetően kérdéseket irattak le velük, majd egy kinai szemszögből kedvező választ. Aki ezt megtagadta, azzal csak szövegeket másoltattak, ami nem tűnt veszélyesnek semmilyen szempontból. 

A kinaik viszont tudták, hogy az irás útján nagymértékben növelhetik az egyén elkötelezettségét: egyrészről, a szöveg leirása a tettlegesség bizonyitéka lett - ha valaki leirt egy pro-Kinával kapcsolatos gondolatsort, még ha nem is értett vele egyet, nem tagadhatta meg magának, hogy saját kezével leirta azt. És itt nem arról van szó, hogy később, másoknak nem tagadhatta le: szimplán saját maga számára nem volt fellebbezés - hiszen nem csak szóbeli fordulat volt, ezáltal ha nem is tudatosan, de ilyen apró lépésekkel is közelebb került ahhoz, hogy átformálja a magáról alkotott képet. 

Ezt pedig ezernyi módon ki lehetett haszálni. Például, tudvalevőleg a rabok nagyon is szerették volna családjukkal tudatni, hogy még életben vannak. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak,  hogy a fogolytábor kinai cenzorain csak néhány levél mehetett keresztül, ezért annak érdekében, hogy e leveleket vizsgál kinaik szemében minél kedvezőbb elbirálásban részesüljenek, néhány rab békekötés melletti, vagy éppen kommunizmussal szimpatizáló gondolatokat is beleirt szeretteiknek szánt soraikba. A kinaiak persze szivélyesen kooperáltak ebben, miként voltaképpen az ő érdekeiket szolgálta az efféle gondolatok Amerikában való terjesztése, mindezt anélkül, hogy bármily nemű erőszakot alkalmaztak volna.

Hasonló elgondolás vezérelte a politikai esszéiró versenyeket a fogolytáborokban, melyeknek nyereménye egy szál cigi vagy egy szem gyümölcs volt pusztán, viszont nagy érdeklődést generált. S bár általában a nyertes műveket a kommunizmussal szimpatizáló beadványok közül választották ki, de szándékosan nem minden esetben: el akarták kerülni annak látszatát, hogy csak a kinai érdekeket szolgáló művek nyerhetnek, igy alkalomadtán Amerika mellett állást foglaló, de a kinai nézeteket nem elitélő beadványok is nyerhettek. E taktika bevált, hiszen a rabok felismerték, hogy úgy is nyerhetnek, ha nem tagadják meg saját országukat, mi több annak érdekében irnak, mindehhez pediglen elég volt az is, ha nem részesitik megvetésben a kinai kommunista rendszert. A legtöbb esetben azonban ez érdekes módon a kommunizmussal szemben elfogadásban nagyon is előnyös szerepet játszott. 

A háborút követően számos amerikai nagyvállalat, mint a Procter & Gamble, General Foods, etc. alkalmazta ugyanezt a kinai technikát saját vásárlóik befolyásolására: e cégek által kiirt, 25-50-100 szavas jutalompályázatok arról szóltak, hogy bizonyos saját termékeikkel kapcsolatban a pályázó pár sorban megfogalmazta, hogy "azért szeretem a ... [terméket] mert...", és a beküldők között óriási nyeremények sorsoltak ki. Sok esetben a pályázás nem is volt vásárláshoz kötött, bárki elküdhette és nyerhetett vele. És mégis, ezen cégek képesek voltak hatalmas felajánlásokat tenni a sikeres kiválaszottaknak.

A mögöttes cél ugyanis éppen az volt, mint a kinai kommunisták rabok számára kiirt politikai esszéiró pályázatában. Mindkét esetben annak érdekében kampányoltak, hogy a lehető legtöbb ember irjon valami pozitivat az adott termékkel vagy eszmével kapcsolatban. S mig Amerikában e termék talán egy körömlakk-lemosó volt, Kinában maga a kommunizmus. Az egyén mozgositásának módszere azonban ugyanaz volt. 

Egyébiránt pedig, ha idáig nem tudok volna, maga az "agymosás" kifejezésünk eredetileg a kinai xǐnǎo (洗脑) összetétel angol tükörfoditásából, vagyis a brain wash-ból származik. Most már talán értjük is, hogy miért.

Kapcsolódó bejegyzések:



A KKP vezetőinek nemes cselekedeteiről - egy doboz zsepi nélkül neki se kezdjünk!

Cheongsam, kaolin, nankeen - kínai jövevényszavak
↧
↧

Túrák Tōkyō körül vol. 3 - 払沢の滝

April 15, 2017, 7:08 pm
$
0
0
Tōkyō környéki túrák harmadik epizód, mely során újfent Okutamára vettünk utunk, mégpedig a Hossawa vizesés felkeresésére, mely Hinohara falvában található. Nem túlzottan felkapott hely, az odajutás elég macerás, busz-vonat számos átszállás, ergo módfelett mendokusai. Ahogy megérkeztünk a rövidke túra kiindulópontjához, a feljutás már féllábbal vagy gördeszkával is kivetelezhető, kb. 30-35 perc, szép nyugis környezetben. Az ún. shinrin-yoku (森林浴), vagyis az "erdőfürdőzés" most úgy is felkapott fogalom lett, miszerint a természetben való laza séta jótékony hatással van mind a testre és lélekre. Én igazából csak abban biztam, hogy a vizesés majd elmossa a másnaposságom. 
A vizesés maga nagyon szép, és valóban felfrissitő. Rajtunk kivül pedig alig volt 1-1 túrázó, szóval ha valami könnyed és csendes túrára vágyunk, optimális választás lehet. A visszaúton ráadásul kisütött a nap. Ó, és a képek végén találsz egy videót is.
Postának álcázott ajándékbolt

És imhol a rövide videó is:
Hossowa Falls from Tamás Dóczi on Vimeo.

Megközelités: Tachikawa, Ome-vonal, Haijime megálló, onnan Itsukaichi vonalra pattanva Musashi-Itsukaichi megálló (武蔵五日市駅), majd busszal a Hossowanotaki bejárat (払沢の滝入口) kb. 20 perc. Ha van autód, menj azzal.

Doufukuai-kalauz: klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Túrák Tōkyō körül vol. 1 - Takaó-kakaó bébihegymászás

Túrák Tōkyō körül vol. 2 - Mitake-hegy, egy fokkal nehezebb túra

Aokigahara - hullajó kikapcsolódás is lehet

Shiromaru-gát - szintén Okutama-barangolás

Nikkō - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

↧

Urbex vol. 8 - Zainichi koreaik nyomában

May 4, 2017, 4:55 am
$
0
0
Az urbex sorozat ezen következő részében Shinokubóba (新大久保) barangoltunk a voltaképpeni koreai negyedben. Nem túl messze ugyanis az emlitett állomásnál, a JR sinpálya mellett egy mára elhagyatott apartmantömb áll,  melyek a Hyakunincho (百人町) egykori szociális lakásai voltak.
Az 1964-es tōkyōi olimpiára való készülés során igyekeztek kipucolni a várost, kivált annak hátrányos helyzetű csőcselék népét, és ide Shinokubóra telepitették őket. Számos egyéb épület mellett a képek tárgyát képző objektumot is az ő lakhatásuk végett húzták fel. A kétszintés épület földszintjét irodáknak, mig a második emeletet pedig szociális lakásoknak adták ki. A környék, s ezen objektum lakói főként napszámosok és Zainichi, azaz Japánban élő koreaiak (在日韓国人) lettek az ötven-hatvanas évektől kezdődően.  
Apropó, akit érdekel a a háborút követő Japánban élő koreaiak viszontagságos élete, azoknak ajánlom Kaikō Takeshi - Ószakai éjszakák cimű könyvét.
A hivatalosan Hyakunincho önkormányzati lakások (百人町区営アパート) bérleti dija mindössze néhány ezer yen volt havonta. E lakások eredetileg pusztán átmeneti szállónak épületek, ám átmenetiből végül permanens otthonokká váltak, lévén a lakók nem akarództak elemmi innen az évek során, és végül itt is maradtak. Ahogy felmentem a lépcsőn és végigmentem a folyosón, a legtöbb lakás jóllehet már használaton kivül volt - ahogy olvastam a lakók egyszerűen kihaltak （自然消减), de még mindig volt 1-2, vélhetően idősek által lakott helység.

Haikyo csendélet
Hurkatöltőnek látszó tárgy
Közvetlenül a JR Yamanote vonal vasút sinei mellett van az épület, bizonyára élmény lehetett itt lakni.
Shinokubo (新大久保) Tōkyō nem hivatalos koreai negyede, tele koreai éttermekkel, áruházakkal, koreai celebek kegytárgyainak boltjaival, koreai kozmetikumok üzleteivel etc. Maga Shinokubó a világháborút megelőzőleg egy elit lakóövezet volt, továbbá főként hangszerboltjairól volt hires (楽の町/ 楽器の町), de a második világháborúban szarrá bombázták a kerületet, majd teljesen elgettósodott. Shin Kyuk-ho (辛格浩/신격호) máig élő koreai üzletember 1942-ben érkezett Japánba, és rövidesen megalapitotta a Lotte nevű édességipari cégét, majd azt követően a Shinjukuban lévő Lotte gyárat 1950-ben, mely munkát adott többek között a helyi koreaiknak is. Számuk folyamatosan növekedett, miután a jeju-szigeteki mészárlás túlőlői, vagy éppen a koreai-háború menekültjei közül sokan szintén itt kötöttek ki - egyébiránt az 1980-as évekig érkezett koreaikat old comersnek (オールドカマー), vagyis a korábban érkezetteknek nevezik. A Lotte gyár 2013-ban Saitamába költözött, és nagy bánatomra éppen bontás alatt áll - csupán néhány hónapot késhettem bár, de már ebben az állapotban van:
Felmentem egy közeli épület tetejére, de onnan sem volt jobb a kilátás az egykori gyárra...
A környék másig jellegzetessége, hogy korábban számos bordélyház működött itt, melyek állitólag elsősorban a második világháború, majd a koreai-háború alatt Tōkyō-ban állomásozó amerikai haderő "ellátására" szolgált. Most is jónéhány kupleráj, nightclub, happy endes masszázs-szalon, illetve love hotel van a közelben:
Ez pedig egy elég gyanús kanjikkal operáló klinika - nemi betegségek, nőgyógyászat (婦人科), urológia (泌尿科), vérvizsgálat (血液検査) - kombinációja arra utal, hogy manapság is nagyszámú örömlány dolgozik a környéken... 
Mindig is tudni akartad, melyik a legjobb hotel Tōkyōban? Ne keresd tovább, nem is kérdés, hogy a Best Hotel! Egyébiránt pedig ez is love hotel, állitólag kifejezetten koreaiknak. 
Kéretik szépen viselkedni s csedben maradni - szól a korei-japán nyelvű figyelmezetetés.  Az 1990-es években aztán újra elkezdtek szállingózni ide a koreaik, ők már az újonnan jöttek, a new comer (ニューカマー) csoportosulás tagjai, főként dolgozni vagy egyre nagyobb számban tanulni. A koreaiak mellett azonban megjelentek a kinaiak, filippinók, thaiok, és a környező egyéb ázsiai országok népei is - elég végigsétálnunk az állomás környéki utcákon, és láthatjuk milyen multikulti hely lett. 

Doufukuai kalauz:klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Urbex sorozat

Tōkyō sötét múltja sorozat

Kim, Lee, Park - a leggyakoribb koreai családnevek története

Kobukson - a rettegett koreai teknőchajó
↧

Urbex vol. 9 - Fuchū légtimászpont

May 13, 2017, 7:22 am
$
0
0
Az urbánus kalandozások sorozat soron következő kilencedik részében ezúttal egy elhagyott katonai létesitmény, a Fuchū légtimászpont (米軍府中基地跡) felkutatására indultunk. A támaszpont eredetileg a Japán Császári Haderő kötelékébe tartozott, 1940-1945 között, majd Japán kapitulációját követően a megszálló amerikai hadsereg tette rá a kezét, mi több 1957-1974 között a Japánban állomásó USA haderő főhadiszállásáva lett. 
1975-ben a támaszpont végül visszakerült Japánhoz, néhány kommunikációs berendezés kivételével. A teljes terület kb. harmada a Japán Önvédelmi Haderő (JSDF, 自衛隊) kötelékébe került, másik része park, a létesitmény északi részén található szatellit adókat és a hozzájuk tartozó objektumokat pedig az enyészetnek ajándékozták az 1980-as években, és egészen a mai napig nem vették vissza tőle. Ezeket indultunk ma felkeresni. A fenti és a lenti képen a terület feletti google mapsről bezoomolt képeket láthatjuk.
A reggeli szakadó esőben bicajra pattantam, reméltem annyival kevesebben lesznek a környéken és könnyebben benindzsázhatom magam. Nagy örömmel pillantottam meg a környező dús vegetációból kikandikáló hatalmas parabola antennákat, akárha valami titkos endori Lázadó-bázisra bukkantam volna. 
A Fuchu légitámaszpont egyébiránt fontos ellátó és kommunikációs központ volt a koreai-, (1950-1953), majd a Vietnami-háborúk (1955 – 1975) során. A képen látható antennák pedig valaha egy nyüzsgő bázis szolgálatában álltak, ahova a sebesültek is gyakorta tértek vissza a szomszédos háborús övezetek bevetéseiből.
A parabolák melletti toronyantennák a kép bal, illetve balszélső oldalán ma is a Japán hadsereg aktiv használatában vannak
Alább pedig következzen néhány kortárs kép az akkor ott szolgált amerikai katonáktól, valahogy igy nézhetett ki a placc fénykorában:
Korabeli térkép a Fuchu Bázisról Michael John Grist blogjából

Bob Proctor amerikai veterán oldalán találtam a fenti, illetve a lenti két képet:
Szóval körülszimatoltam a szögesdróttal körbevett helyet, méricskéltem hol lenne jó infiltrálódni, ám a kitartóan záporozó eső ellenére egy esenyővel felvegyverzett bácsikát véltem a keritésen belül felfedezni, aki a nagy semmi közepéről szépen végigment a kerités mentén - azt olvastam japán fórumokon, hogy miután igencsak népszerű haikyo (urbex) desztinációvá lett a létesitmény, a helyiek afféle önkéntes polgárőrökké verbuválva igyekszenek távol tartani a betolakodókat. Egy kérdés csak: mégis mi a picsáért? 

Pár oldalon találhatunk a létesitményen belül járt arcok fotóiból bőven, nem úgy tűnik, hogy nagyon értékes dolgokat kéne őrizni. Egyszerűen csak a terület békéje miatt? A fene tudja. Mindesetre ezúttal eltekintettem a nindzsázástól és pár fotó készitése után visszaindultam. Annyira feltámasztam a keritésre, hogy a rácsok ne lógjanak bele a képbe és teleobjektívvel jó rázoomoltam a parabolákra:
Egyelőre már ennyi. Talán még visszajövünk még. 

Kapcsolódó bejegyzések:

Urbex vol. 8 - Zainichi koreaiak nyomában 

Urbex vol. 7 - Shiromaru gát

Urbex Shanghaiból

Tōkyō sötét mútja  - Hitachi repülőgépgyár 

Tōkyō sötét múltja - A 731-es alakulat nyomában 

Tōkyō sötét múltja - miniszterelnök gyilkosságok a Tokyo Ekinél  
↧
Viewing all 256 articles
Browse latest View live
More Pages to Explore .....
Search

Latest Images

Az ismeretlen vizsgálata - A Pentagon UFO-kkal kapcsolatos titkos programja

Az ismeretlen vizsgálata - A Pentagon UFO-kkal kapcsolatos titkos programja

April 14, 2024, 4:44 am
Bizonyítékokat találtak arra, hogy a nőket Európában megkötözték és élve...

Bizonyítékokat találtak arra, hogy a nőket Európában megkötözték és élve...

April 13, 2024, 2:42 am
Bizonyítékokat találtak arra, hogy a nőket Európában megkötözték és élve...

Bizonyítékokat találtak arra, hogy a nőket Európában megkötözték és élve...

April 13, 2024, 2:42 am
Elkészítették az univerzum legnagyobb 3D-s térképét, ami egy eddig ismeretlen...

Elkészítették az univerzum legnagyobb 3D-s térképét, ami egy eddig ismeretlen...

April 12, 2024, 9:09 am
Lélegzetelállító látvány volt a teljes napfogyatkozás, még a Nemzetközi...

Lélegzetelállító látvány volt a teljes napfogyatkozás, még a Nemzetközi...

April 9, 2024, 9:22 am
Babyliss hajvasaló és hajformázó - Jelenlegi ára: 4 590 Ft

Babyliss hajvasaló és hajformázó - Jelenlegi ára: 4 590 Ft

April 7, 2024, 3:41 pm
NATO-főtitkár: Ukrajnának át kell gondolnia, hogy milyen kompromisszumokra...

NATO-főtitkár: Ukrajnának át kell gondolnia, hogy milyen kompromisszumokra...

April 7, 2024, 1:32 pm
Kilenc biztos jele annak, hogy találkoztál a lelki társaddal

Kilenc biztos jele annak, hogy találkoztál a lelki társaddal

April 6, 2024, 6:51 am
Az összeesküvés-elméletek szerint a napfogyatkozás egy

Az összeesküvés-elméletek szerint a napfogyatkozás egy "masszív emberáldozati...

April 5, 2024, 5:10 am
EuroparlTV-videó - How has the European Parliament acted to strengthen the EU...

EuroparlTV-videó - How has the European Parliament acted to strengthen the EU...

April 3, 2024, 11:00 pm