Quantcast
Channel: Doufukuai
Viewing all 256 articles
Browse latest View live

Bharti Kher: Misdemeanours

$
0
0
A Bundnál lévő Rockbound Art Galleryben először voltunk, hogy Bharti Kher indiai művész Misdemeanours című kiállítását csekkoljuk le. A galéria személyzete szokatlanul kedves, bizonyára visszajövünk még a későbbiekben. 
Ez a radiátor-konstelláció nem tartozott a kiállításhoz, de érdekes összeállítást volt. 
Ez egy önmagából kitépődő szex-koponya-kávé-fogsor, ha jól sejtem, elég sokatmondó alkotás, legyen bármi is az valójában.
A galéria emeletei közt járva jó kilátásunk van a Bundra, sőt, van egy kellemes kis tetőterasz is kávézóval egybekötve. 
A kiállítás eléggé Afrika-központú volt, néhány elég nehézkes, néhány meglehetősen sokatmondó, néhány rendkívül erős és néhány középszerűen semmilyen alkotással. 

A kiállításról bővebben:

http://www.rockbundartmuseum.org/en/exhibition/overview/457gqs


Megközelítés: Nanjing Donglu metrótól 5 perc séta

 Szubjektív érdekességi faktor: 3/5

Az esti Tianzifang

Örömteli dolgoktól a fürge párducig - Nyugati márkák kínaira fordításai vol. 2

$
0
0
Az imént olvastam a nyugati márkanevek kínai ferdítéséről, így a becses lovak után további sikeres példákat hozunk fel, kiegészítve saját észrevételeimmel. A hangsúlyokat nem jelöltem a pinyinen, mert lusta voltam. 

a Lay's Leshi-re (乐事) örömteli dolgokra ferdítették, ami jól hangzik. A kínai piacon értékesített uborka vagy akár citromos tea ízvilágban is előforduló csipsz már kevésbé. 

Nike Naike-re való (耐克) átültetése: 耐 'eltűr, elvisel, tartós, 克 legyőz, ellenáll karakterek párosítása a termékek strapabíróságát, tartósságát hangsúlyozzák.

Colgate Gaolujie (高露洁) a nagy tisztaság felfedése, vagy valami ilyesmi. 

Tesco Leguo (乐购): vidám vásárlás. Vidámságunkat csak azt fokozhatja, ha szemtanúi lehetünk, amint a Tescóban takarító főemlős saját torkából előkerülő endoplazmájával mossa fel a követ. 

Lego Legao (乐高): emelkedett boldogság, egekbe szökött boldogság is lehetne, de az már nagyon szabados ferdítés lenne. 

Carrefour (家乐福): családi öröm-boldogság/öröm-bodottá

Subway Saibaiwei (赛百味): száz íz vetélkedése

Jaguar Jiebao (捷豹): fürge párduc 

Kapcsolódó bejegyzések: 

A becses lótól a boldogság ízéig - nyugati márkák kínai fordításai vol.1.

Az online vásárlás kínai szókészlete

A Kuomintang Shanghai nyomában

$
0
0
Miután tegnap ismételten megnéztük az Ellenséges vágyakat (色, 戒), gondoltam egy kicsit utánajárhatnánk a 30’-as évekbeli Shanghai Kuomintang-maradványainak. Rövid kutakodás után egy érdekes dologra bukkantam, miszerint a 30-as évek Kuomintang reformhullámokban egy várostervezési koncepció (大上海计划, „a nagy Shanghai tervezet”) is felütötte fejét, egészen konkrétan Csang Kaj-sek-ék (Jiang Jieshi) egy új városközpontot kívántak létrehozni távol a város közepén tanyázó külföldi koncesszióktól. Ennek lenyomatát pediglen még manapság is számos épület őrzi. Elsőként is érdemes metróra pattannunk, és a 8-as vonal Xiangyin-úti (翔殷) megállójához kell zarándokolnunk, majd a 4-es kijáraton a Changhai-út (长海路) majmok-bolygójában elindulva a Changhai kórházat kell keresnünk. 

Ha megtaláltuk, a Changhai út felőli bejáraton egyenesen haladunk a kórház komplexumán belül az első kereszteződésig, ahol jobbra térünk, és útközben már megpillanthatjuk a manapság a kórház egyik effektíve váróteremként funkcionáló épületét (a 10-es számú épületét), anno a Shanghai Múzeumnak (旧上海市博物馆) teret adó létesítményt, melyet 1934-35 között húztak fel.

Akkor...
És most.
Amennyiben szeretnénk egy, az alább is látható képet lőni, a közeli 11-es épületbe érdemes betérni, ahova csak a Changhai-útra való út levágása érdekében léptünk be, az út levágása bár nem sikerült, mivel elég a régi múzeumtól egy 180 fokos fordulat a Changhai út felé, egy tetszetős perspektívát leltünk helyette, ímhol:
 Ergo vissza a Changhai útra, ugyanis a következő emlékhez a közeli Sportegyetem nagy ceremóniacsarnokához (上海体育学院大礼堂) ildomos elsétálni, mely valójában a 'nagy tervezet' elsőként, 1931-ben elkészült objektumát jelenteni, a Kuomintang-kormány helytartóságának épületét (原市府大厦) képezte. 
Az efféle épületeket valósággal vadászni kell Shanghaiban, s ha nem értünk be a volt helytartósággal, a közelben egy további mementót, a régi városi könyvtárat fedezhetjük (旧上海市图书馆) fel a Changhai út és a Hengren út (长海路恒仁路) kereszteződésénél található, ma elvileg a Tongji egyetemhez tartozik, de nagyon elhanyagolt állapotban van. Valaha igencsak impresszív lehetett, mára ennek alig látszik nyoma.
Végezetül, szintén Henshan úton továbblépve, a környéken található még az unitárius East Shanghai Church (沪东堂) is, valamint a Jingwan stadion, mely egykoron (1935-ben) Kelet-Ázsia legnagyobb stadionját képezte (上海市立体育场), ma pedig piac van körülötte. 
沪东堂

Kapcsolódó bejegyzések: 

Bővebben a Guomindang reformkísérleteiről a 30-as évek szex-drogok-bűn fellegvárából 

Shanghai szellemtúra - búvárkodás a város sötét múltjában

Ellenséges vágyak ajánló

Jiang Jieshi Japán-politikája a nanjingi évtizedben, 1928-1937

Dishui-tó, Xinchang

$
0
0
Tegnap tettünk egy túrát a 16-os vonalon, aminek a végén van egy tó (滴水湖), a közepén pedig egy ősi vízi városka (新场). Először a Dishui-tóval kezdtünk volna, az eljutás viszont nem volt minden komplikációktól mentes, mivel Kelet Párizsának metróvonalain néha közlekedünk, néha internáljuk magunkat, az isten se tudja, mikor felszállunk. Idestova 21 éve van Shanghaiban metró, 567 km, mégsem volt elég a kínaiaknak, hogy megtanulják használni. Idekapcsolódó anekdota, hogy mikor Jiang Jieshi (Csang Kaj-sek) és a zhejiangi, anhui-i csürhebandája 1949-ben átevickélt Taiwanra, bicajokat loptak, de a hátukon vitték, mert nem tudták, hogyan kell használni. Hasonló a szisztéma a metróval, egyszerűen a tömeg nem tudja, mire való, és képtelen kontrollálni magát, egyszerre akarnak bemenni-kijönni, ha megáll a szerelvény, és velociraptorokat lesprintelve vetődnek rá az ülésekre, szemlátomást boldogok, ha elérték céljukat. Ergo besodródtunk a 16-os vonal egyik szerelvényébe, de hogy ebből kirándulás lesz, vagy valami maoista átnevelő tábor, nem volt egyértelműen kideríthető. A vonal közepe fele a vadaspark állomásnál sokan állatias körülmények között leszálltak más jellegű állatokat nézni, ezzel egyidejűleg az intim-szférámban is mintegy ötven fővel kevesebben lettek.  Ezt a képet még útközben lőttem a kampuszon. 

Végül csak megérkeztünk a Dishui-tóhoz, ami egy hatalmas mesterséges tó, semmi több. Béreltünk bringát és elbicajoztunk a partján, látnivalószegény, van bár egy tengerészeti múzeum valahol a tó környékén, nem találtuk meg, legfőképpen mert nem is kerestük. 
A tó partján amúgy mindenki piknikezett, sütögetett, papírsárkányt (风筝) eregetett, nem rossz hely, de marha messze van. Kis túlzással a Hangzhou-i Xihu-t meg lehet járni ennyi idő alatt. 
Miután kibicajoztuk magunkat, újfent a metró, és Xinchang ősi városkája felé vettünk utunk, melyet az egyik legjobban megőrződött Shanghai környéki vízi városnak tartanak. Valójában ugyanúgy úgy néz ki az összes Jiangnan-régióbeli (江南) vízi város, ergo ha jártunk már Suzhouban (mondják is, hogy szépsége vetekszik Suzhouval "小小新场赛苏州", nos én nem mondanám) nem dobjuk hasra magunkat, habár az óvárosi rész főutcájának (新场大街) épületei állítólag a Ming és Qing dinasztiákból való. (Jóllehet a kínaiak egy mp3 lejátszóra is képesek ezt mondani.)
Itt forgatták mellesleg a múltkoriban említett Ellenséges vágyak című film pár jelenetét is. 




Rengetegen voltak, köszönhetően a mai szabadnapnak, mindenesetre érdemes lehet megnéznünk a helyet, bár ha választanunk kell, akkor menjünk inkább Suzhouba.



Szubjektív érdekességi faktor: 1/5
Megközelítés: 16-os metróval végállomás (Dushuihu), Xinchang megálló.

 Kapcsolódó bejegyzések: 









Shanghai Undergound vol.1. - C's bar

$
0
0
A kínai kocsmológia tudományos bejegyzéssorozat egy új nyitányaként Shanghai Underground vizeire evezünk, hisz Kelet Szajhája azon kevés kínai város közé tartozik, mely masszív szubkultúrával bír. A magam részéről sosem preferáltam az exhibicionista 爱面子+slusszkulcs kombóra/ és vagy a Kínában a 方便面-nél isntantabb mód übermensch partigodzillává avanzsálódó laowaiokank ingyen vizezett piákat biztosító tipikus kínai partiélményt, ergo Shanghai földszoknyája alá néztem, és elkezdtem vadászni az undergroundnak bélyegezhető objektumokat. Ennek egyik példája a Dingxi úton található SUS2 Music bar mellett, vagy inkább alatt található C's. Ennyi a név. Kinek a C-je, Cecíliája, nincs megmondója, egy biztos: ez Shanghai legmocskosabb s egyben legsármosabb romkocsmája. Uzsgyi le a nyúlüregbe! 
Kívülről tényleg semmi sem sejthető, miként valóban mélyen a föld alá kanyarog az a bizonyos lépcső, melyen lebotorkálva olyan labirintusban találjuk magunkat, hogy Deadalus is csak a szemöldökét húzogatná csudálkozásában. 
Vajmi zhejiangi Minótauruszok helyett fiatal és öregebb, vermenő és lepukkant, munkanélküli vagy valami munkával rendelkező de vélhetően látens munkanélküli kínaikkal, külföldi angoltanárokkal vagy egyszerűen szimpla hipszterekkel, hardcore zenebuzikkal nagyobb eséllyel találkozhatunk.  
A C's-ben ugyanis rendre underground zenei megmozdulások vannak, a nagyobb nevek bár mind a Shelterben, vagy az Arhhamban kötnek ki - már csak méretükből adódóan is -, de itt sem a kínai slágerrádió top40-je szolgáltatja a talpalávalót. 
A dizájn afféle apokaliptikus kuplerájt idéző, néhai grófkurvás romhalom, ócska, igénytelen, mégis attraktív - már akinek. Nekem speciel.  
A C's bár estéjének korai szakászában, este 11 körül érkeztünk, még mielőtt az emberszőlők ellepik az elágazó partiodvakat, éppen hogy pár dokumentáció jellegű képet készíthessek. A bulinak nevezhető szakasz általában éjjel egy után kezdődik.



A tánctér picike, bár Kínában jellemzően nem táncolnak az emberek, legfeljebb lézengenek a tánctéren és egymást bámulják. 


A pia várhatóan olcsó, a sör módfelett híg és semmilyen íze nincs, de valahogy pont ilyen sört akarok inni egy efféle helyen. 


Ami pozitívum, hogy az elkülönített fülkékben beszélgetni is lehet, a zene nem túl hangos, és a Shelterrel ellentétben itt nyomokban oxigén is van. 

Szubjektív érdekességi faktor: 5/5

Megközelítés:定西路685号, 近延安西路.Legközelebbi metró talán a 交大 a tízes vonalon.


További kínai kocsmológiai teóriákért lásd:


Mivanmivanmivan– milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?


Verbális védekezési technikák a kínai krimókban– önvédelmi csapszék-szókészlet


Baijiu-centrikus elukubráció– kínai pálesz s passzió


Kínai sörtipológia– túl a Qingtaón 



Core in China - mikor Gollam bedurvul 

Quanli de youxi

$
0
0
Magam is 权利的游戏 mániás vagyok, amit Game of Thrones-ként bizonyára jobban ismerünk. Általában baidun nézem, és közben a kínai feliratot is szoktam volt figyelni, pár mondatot, kifejezést kiragadtam, hogyan fejezné ki magát a hanok nyelvén egy zhejiangi vámpír Westerosban:

Winter is coming - 凛冬将至 - ez nagyon költői 

ostromolni - 围攻

Arya 艾莉亚

Sansa 珊莎 

King's Landing: 君临

Lannister 兰尼斯特 

Mormont 莫尔蒙 

Neked kell a "király kezének" lenned : 你应该去当首相 (a 首相 ma minisztert jelent a 首席宰相 rövidítéséből, a 宰相 afféle ókori kínai CEO szerepet töltött be) 

Ned Stark 奈德·史塔克 

Még egy szó, és újból pofon váglak (Tyrion Joffreynek): 你敢再说一句 我就再赏你一记耳光

Direwolf 冰原狼 

száműzetés - 驱逐 

Nighwatch 守夜人军团 

godswood - 神木林

Hadsereggel kell hazamennünk, Drogónak megvan ez a sereg. Mind a negyvenezer klántagjának és azok lovainak is megengedem, hogy megpocsíkoljanak téged, ha csak azon múlik (Viserys Daenynek): 我们要回家就必须借助一只军队,Khal Drogo有这么一只军队。如有必要的话,我会让他的全部4万多族人,和他们的马,都X你一遍 

Dothraki 多斯拉克人 

Drogo 卓戈 

卡丽熙 Khaleesi

a sereg éke, élharcos: 前锋

Minden törpe valahol fattyú apja szemében (Tyrion Jonnak):所有的侏儒在他们父亲的眼里都跟杂种没两样 - 杂种 - fattyú

Casterly Rock 凯岩城 

Minden jobb egy kis borral (Tyrion) 美酒一入口,烦恼全没有

Robert Baratheon 劳勃拜拉席恩

White Walkers 白鬼徘徊 

Csak azért szeretnék felmászni a falra, hogy lepisáljak a világ széléről: 放心 我不过是想爬上长城,对着世界的边缘撒泡尿罢了 

Hound 猎狗, 可鄙之人

A király szarik, minisztere feltörli (Robert Baratheon Nednek): 国王拉屎,首相替他擦屁股

halhatatlan 不朽的

A következő alkalommal, hogy kezet emelsz rám lesz az utolsó alkalom, hogy lesz kezed (Daeny Viserysnek) 你再对我扬起一只手手,我会让你再也没有手

Te kis ribanc/szemét - 你个肮脏的小贱 

Amit javasolsz, az hazaárulás (Ned Littlefingernek) - 你的建议会构成叛国罪!
Csak akkor, ha veszítünk (Littefinger Nednek) - 如果我们成功了那就不是了 [ha nyerünk, nem számít]

Bran 布兰 

A Nightwatch esküje: 

Hallgasd esküm, Légy a tanúm 倾听我的誓言,做我的见证
"Sűrűsödik az éj, elkezdődik az őrségem"长夜将至,我从今开始守护
"Nem ér véget halálom napjáig"至死方休
"Nem veszek feleséget, nem birtoklok földet, nem nemzek gyermekeket"我将不娶妻,不封地,不生子
"Nem viselek koronát és nem aratok diadalt"我将不戴宝冠,不争荣宠
"A helyemen élek és halok meg"我将尽忠职守,生死于斯
"Kard vagyok a sötétségben"我是黑暗中的利剑
"A falak őre vagyok"长城上的守卫
"A pajzs vagyok, mely az emberek birodalmát védelmezi"守卫王国的坚盾
"Az Éjjeli Őrségnek ajánlom életemet és becsületemet"我将生命与荣耀献给守夜人
"A mai éjszakára és minden éjszakára"今夜如此,夜夜如此

Jon Snow 琼恩·雪诺

Kapcsolódó bejegyzések:

Sheldon és a mandarin

Amikor Hollywood kínaiul tolja

静安寺

$
0
0
Jelenleg meghatározatlan időnként frissülő fotóblogként funkcionál a Doufukuai, fotókat feltölteni ugyanis kevés erőfeszítés nélkül meglepően gyorsan lehet, ezúttal ráadásul a kommentár is elmarad. Nem mentem messzire ugyanis, pusztán a Jingan templomig (静安寺), a városi buddhizmus sajátos megnyilvánulásába, melynek környékére viszonylag gyakran járok, a templomban azonban több, mint három éve nem voltam. A képekre bízom a narrációt:
 Még több képért Kínából a Flickr oldalamra ildomos elnézni. Ha viszont nem pusztán képekre, de több sztorira vágyunk a szóban forgó templomról, az alábbi bejegyzésekben részletesebb leírást találhatunk:

Shanghai-i kísértettúra - barangolás a város sötét múltjában, az éj leplébe mártózó Jing'an templomból kiindulva. Milyen lények őrzik a templomot és mi köze van a templomnak és a város alatt alvó sárkánynak? Mi az a foo dog és hol lokalizálódott a templom eredetileg? Mindenre választ kapunk e blogban. 

Amikor még csak szimatolgattam Shanghait - első tripjeim egyike Shanghaiba, még a csudás Nanjingból, fingom nem volt SH-ról, kesze-kusza metróvonalak, utcák, éttermek, bárok, klubok melyeket akkor nem tudtam s mára tudok de elkerülök; jobbára ámuldoztam, mint szerettem. Hiába, mindent Nanjinghoz viszonyítottam, mi máshoz tudtam volna. Ma, Shanghait többnyire gyűlölöm és egy kicsit nagyon imádom, sajátos droggá vált e város. 

Még több SH...

A SH-i urbanizáció története: hogyan lett a kínai Shanghaiból egy kozmopolita Shanghai? 

A Kuomintang SH nyomában: ki felelt az urban design-ért Maóék előtt?

Zöld banda és gengszterek - bűn és fertő Kelet Párizsában

Életképek - a nem mindennapi shanghai-i mindennapokról

Kínába készülő ösztöndíjasoknak

$
0
0
Az utóbbi pár hónapban rendre kapok leveleket Kínába készülő deákoktól, amikre személyes preferenciám, illetve tapasztalataim alapján szoktam volt nagyjából egyforma választ adni. Ezekkel nem szükséges egyetérteni, pusztán személyes tanácsok három év Kínában való tanulás után.

Hova érdemes menni tanulni? 

Teljesen egyénfüggő, kinek az északi, kinek a délebbi országrész jön be jobban. Az én személyes szimpátiám a Jangce delta legjobb városai: Nanjing, Hangzhou, Shanghai. 

De hát a nyelvjárások miatt...

Milyen nyelvjárások? Mp3-ban lehet már csak kínai nyelvjárásokat hallani, a KKP sarlóval-kalapáccsal kipusztította a nyelvjárásokat, kiskanállal szedik össze a maradványaikat. Egyetemen mindenhol putonghuát fogunk tanulni. Ha valami elbaszott kínai sivatagban akarunk tanulni, ott is putonghuát fogunk tanulni. Ha egy jak hátán Tibetben, ott is putonghuát fognak tanítani (mi több biztosra veszem, hogy Tibetben, a Góbi-sivatagban, Belső-Mongólia füves pusztáiban, a Turfán-medencében vagy Yunnanban a vietnami határ legeldugottabb dzsungelében is éppen lesz három millió fogatlan zhejiangi vámpír, akivel kedvünkre kínaizhatunk). Én Nanjingban tanultam kínaiul, először kétség kívül szokatlan volt, és alig értettem az embereket, ami legfőképpen azért volt, mert otthon kvázi laboratóriumi körülmények között tanultam éveken keresztül (és csak hittem, hogy tudok kínaiul). Nangjingban és Beijingben tanult, kínait kiválóan beszélő barátaim egyaránt vannak. Túlzottan erős nyelvjárási hatást a Déli Fővárosban nem tapasztaltam. Egymásközt akár a nanjing-i, akár a shanghai-i kínai nagy eséllyel számunkra kevésbé érthető nyelvjárásban beszél, ám ha hozzánk fordulnak mandarinra kapcsolnak. (Már amennyiben valamit szeretnének tőlünk). Ha egy kínai azt akarja, hogy megértsük, úgy beszél, hogy megértjük. Ha nem akarja, akkor sanszos, hogy nem fogjuk megérteni. Ez alapvetően nincs helyhez kötve. Leendő cimboráink pedig vélhetőleg 20-30-as éveikben járó kínaiak lesznek, akik jól beszélik a mandarint. Ha pedig nem beszélik jól, akkor kétséges, hogy cimborákká lesznek, ennyi. 

Hova nemérdemes menni? 

Én elkerülném a szarfészkeket. Minden 5 +/- 1 milliós  kisebb város szarfészek Kínában: Suzhou, Ningbo, Yangzhou, Jinan, etc. Azzal szokták volt indokolni a kisebb kínai városokat, hogy autentikusabbak és kevesebb külföldi van. 

Ez önmagában nagyjából igaz. Shanghai például semmiképpen nem autentikus. Nanjing ezzel szemben valóban "kínaiasabb", de nem is tudom, milyen kézzel fogható kínai jellegzetességeket keresünk, valamennyi kínai nagyváros most pattant ki a földből 20-30 éve, ha volt egy ezer éves pagodája, mára maradt belőle egy tégla, ami egy vitrinben van, amúgy az egész épületet egy az egyben restaurálták. Hogy a fenébe ne restaurálták volna, ha a történelem során ezerszer elpusztították saját maguk. Mennyire van jelen a kínai kultúra ezeken a helyeken? Egyáltalán, mennyire van jelen Kínában? Én azt se tudnám megmondani, hogy mi az a kínai kultúra. Várjál, asszem a 粽子 a Starbucksban.

Egyik tanárom mondása, hogy az a külföldi, aki pár hetet tölt el Kínában, egy könyvet tud írni Kínáról. Az a külföldi, aki 5-10 évet tölt el Kínában, egy tanulmányt össze tud hozni. Az, aki 10-20 évet Kínában él, kb. egy mondatot tud kinyögni Kínával kapcsolatban. Van benne valami.

Szóval, hogy mi az kínai kultúra, arra nehezen tudnék választ adni, a kulturálatlanságra annál inkább, legalábbis az sokkal egyértelműbben kitapintható. Egy a lényeg, nem kell azt gondolni, hogy csak azért, mert kisebb város lesz, ott majd "több kultúra" adódik. Nem feltétlenül. Mellesleg, itt Shanghaiban is számos olyan kis városrész, utcácska, etc. van, hogy ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy él egy igazi kínai, megtekinthetjük. (Amikor már tudjuk hogyan él, onnantól nem akarjuk, de úgyis látni fogjuk).

Másrészről, a kevesebb külföldi, vagyis kevesebb lehetőség van arra, hogy külföldiekkel lógjunk, azaz végig kínaiakkal fogunk spanolni és kurva jó lesz a kínaink.

Lófaszt.

Shanghaiban is bitang mód meg lehet tanulni kínaiul, ez nincs ahhoz kötve, hogy van-e külföldi, vagy nincs. Továbbá, mindenkinek két választása van, ha Kínába jön, vagy akárhova is megy tanulni: végigtanulja, vagy végigbulizza az egész évet. Ezt mindenki képes eldönteni, és egyensúlyt is lehet találni benne. Mikor Kínába érkeztem, már kezdtem kinőni a partizós korszakomból, de azért a nanjingi 1912 negyed klubjait többnyire végigjártam. Sőt, Nanjing kocsmáit is. Jóllehet nem a kocsmázás miatt jöttem ide, de ha nem lett volna egy jó hely se, ahova a haverokkal be tudunk ülni dumálni egyet, azaz maga a lehetőség nem adatik meg, ha az ember ki szeretne mozdulni, az bizony nem sok jóra vezet.  Ha tanulni akarunk - és elsősorban azért jövünk ide, akkor tanulni is tudunk. Órán, órán kívül egyaránt. Külföldiekkel is lehet kínaiul beszélni, a legtöbb haverommal kínaiul beszélünk egymás közt is. Meg kell ragadni minden lehetőséget. A taxisofőrtől az út menti kofáig. Apropó, szerintem semmit ne együnk az utcáról. De dumálni azt lehet.

Mikor először ösztöndíjra jelentkeztem, fingom nem volt, hova kéne menni Kínába. Első helyre Beijing, hisz arról már úgy nagyjából hallottam. Második helyre, nincs megmondója miért, egy Weihai (威海) nevű szarfészket jelöltem meg, mert kicsi, és biztos nincsenek külföldiek: ez kell nekem, gondoltam. Ha oda megyek, egészen biztosan veszettül megutálom Kínát. Harmadik helyként, egyik barátom kérdezte anno: miért nem jelölöd meg Nanjingot? Nanjingot?! - kérdeztem. Az jó? Jó. Rendben. Amikor a MÖB-höz mentem a fogadólevélért, egy kicsit meglepődtem, hogy Nanjingba megyek végül.

Hihetetlen évet töltöttem el ott, ma is megkönnyezve gondolok vissza rá, főleg az ingyen sörökre az Ellen's-ben. Apropó: ingyen sörön kívül lehetőleg semmilyen ingyen piát ne fogadjunk el, ha kínai klubba megyünk. Szoktak volt rendezni laowai partikat, amikor a külföldiek ingyen ihatnak, nekem olyan másnapjaim voltak azoktól a piáktól, hogy három alient megszültem, mire kijózanodtam. Ez még a jobbik eset. Van haverom, aki vért hányt egy kínai klubban kapott pia után. Óvatosan.

A lényeg viszont: hogy Weihaiban semmi, de komolyan mondom semmi nincsen. A kisebb kínai városok számomra mérhetetlenül deprimálóak, ha nincs egy külföldi sem, az önmagában rossz ómen, ha nincs hely egy normális étterem, egy jó bár, egy klub, mozi, etc. Otthoni szobánkból előre tervezve egy évet az gondolhatnók, nem kell az, kemény leszek, rizsen élek majd és kungfuzok, ha viszont egy szarfészekben vagyunk, hosszú az az egy év, és azon kapjuk magunkat, hogy nem Menciuszok és Konfuciuszok szaladgálnak az utcákon.

Előbb-utóbb arra fogunk rájönni, hogy a legjobb dolgok Kínában mind külföldiek. Ebből a legtöbb pedig Shanghaiban van. Shanghait első kínai városnak azonban nem ajánlanám. Én Nanjingot és Hangzhout szoktam szajkózni.

Nanjing, ó a kis Nanjing. Nanjing bájos. Nanjing szép. Kicsit csúnya is persze. Apropó, Kína mindenhol koszos és szennyezett, most komolyan elhisszük, hogy kék az ég a Tiltott város felett? Photoshop, abban jártasak az elvtársak. Ergo Nanjing szép, de legalábbis mérsékelten csúnya, a 南师大 kampusza viszont főnyeremény, én beszartam, amikor először megláttam, tényleg nagyon csudálatos, a városban sok a látnivaló, sokkal olcsóbb, mint SH, egyaránt rengeteg kocsma és múzeum, számos külföldi étterem tarkítja. Van sok külföldi diák is, spanolhatunk kínaiakkal is. A Nanshidánál kettő kolesz van: a 南山专家楼, ami egy hotel, csak az 5-6. szintjén koleszszobák vannak. Teljesen szabályos, recepció, nagy hall, a szobák nem túl nagyok, 2 fősek, külön zuhanyzóval-mosdóval, illetve egy picike előtérrel, gardróbbal. Télen fűtve van, ez óriási előny.  A másik a 丁楼, ez egy atom kolesz, én is ebben voltam, a Nanshan hotel mögött van. Előnye: igencsak nagy: konyha, előszoba, zuhany, szoba + ruhaszárító. Itt lehet bulizni, törni-zúzni, részegen hazajönni, etc, senkit nem zavar. Másrészről, ha a Nanshan hotelban lettem volna az akkori szobatársammal összezárva, biztos megfojtottam volna, de a Dinglouban elég hely volt kettőnknek Hátránya: nincs fűtés, bár ha veszel egy hősugárzót, azzal ezt ki lehet küszöbölni. A Nanda koleszában nem voltam, az is kicsi és fűtött, úgy hírlik.

Egy dologra kell nagyon figyelni, ha a Nanshidára megyünk: kettő kampusz van. Én pusztán a 宁海 úti kampuszról beszéltem. A 仙林 kampusz Mordor, pokol, halál. Egy magyar lány ott tanult, meggyűlölte Nanjingot. A 仙林 nagyon messze van és kárhozat. Oda ne kívánkozzunk.  Mindenesetre, Nanjing, nekem bejött. A többségnek bejön. Pro: számos történelmi nevezetesség, 1912区, 玄武湖,紫金山, zöld, Nanshida szép kampusz, jobb éttermek. Kontra: elviselhetetlen klíma, 四大火炉, a négy nagy kemence egyike: nyáron megesik a 35-40 fok, iszonyatosan párás, télen lefagynak a tökeink.

Hangzhou: olcsó és ott a 西湖. Itt pedig képek. Legnagyobb előnye talán mégis az, hogy közel van Shanghaihoz. Pro: A Nyugati-tó elbűvölő, sok érdekes látnivaló van a városban, kevesebb, de azért masszív külföldi légió. Kontra: kevés jó bár, étterem, klub.

Shanghai: Nanjingot imádtam, de Shanghai után már visszalépésnek érezném. Sőt, Shanghai után sehova nem lennék hajlandó Kínán belül menni, most legalábbis így érzem. Shanghai a legkevésbé kínai, talán ez a legjobb tulajdonsága. Minden elérhető, ami Nyugatból elérhető e földkerekségen, itt tényleg semmiből sincs hiány. Unatkozni sem lehet Shanghaiban. A levegő lehet nagyon rossz, és nagyon jó is. A város története nagyon izgalmas, pazar múzeumok, galériákkiállítások, művésznegyedek, nagyon tuti és nagyon exkluzív éttermek, klubok egész hada a hedonizáló piperkőcöknek, ki ezt megveti, annak sem kell panaszkodnia. Pro: hihetetlenül pörgős, igazi világváros. Kontra: a háborúhoz bár csak három dolog kell, Shanghaihoz viszont négy: pénz, pénz, pénz, pénz. Shanghai drága, a havi ösztöndíjunkat egy este alatt ellehet inni egy jobb helyen. Abból nem fogunk kijönni, ezt is bele kell kalkulálni. Igaz, már Nanjingban sem tudtam kijönni az ösztöndíjból, Shanghaiban erre esély sincs. Két egyszerű pénzkereseti lehetőség van Kínában: kurvák leszünk vagy angoltanárok. A kettő valamilyen szinten átfedi egymást, hisz egyformán szopás.

Sok jót hallottam még 成都-ról, nemrég összefutottam egy magyarral, ki 昆明-ban tanult és jól érezte ott magát. 西安 vagy 青岛, egyaránt jó hely, és az is elképzelhető, hogy valaki Weihaiban fogja jól érezni magát. Hú de elszaladt velem a ló, nem, nem, senki nem fogja jól érezni magát Weihaiban, az teljesen kizárt. Én minél nagyobb várost javaslok, minél Nanjing-abb, minél Shanghai-abb, annál jobb.

Ha valakinek máshol volt jó tapasztalata, és úgy érzi más hazánkfiának vagy lányának is okvetlen ott kell tanulnia, nyomjon egy kommentet. Ha bármi kérdésünk van, jelen hasábokon, illetőleg a blog facebook oldalán szívesen válaszolok.

Ha egy kicsit nyitottak vagyunk, Kína orbitális trip lesz. Próbáljuk a lehető legjobb oldalát megfogni, kerüljünk bárhova is. Elvárásaink jobb, ha nincsenek, de amint betesszük a lábunkat a grandiózus Népköztársaságba, sodorni fog az ár. 

Suzhou újratöltve

$
0
0
"Suzhou a legkirályabb hely egész Kínában"– nyilatkozta Marco Polo, velencei utazó, valamikor 700 éve egy mára feledésbe merült genovai hírügynökségnek. Ha járt arra, ha nem, akárhogy is a régi Kínában úgy hírlett, Suzhou a földi paradicsom. Ma legfeljebb paradicsom-szószt lehet kapni Suzhouban, viszont volt egy szabadnapunk a 端午节 miatt, Kayoko még úgysem látta, ezért rászántuk a napot. Habár, ha láttunk már egy Shanghai környéki vízi városkát (水城), mint mondjuk Xinchang - arra jövünk rá, hogy az összes egy kaptafa, úgy alapjaiban véve nem rosszak, de annyi különbség sincs közöttük mint a Dr. Beer kézműves sörei közt.
A Tigris-hegy bejárata
Egyelőre Shanghai, Hongqiao vonatállomás, háromszáz méteres sor a jegyiroda előtt, ilyenkor jobb nem hangsúlyozni, hogy értünk kínaiul, gálánsan a sor elejére kell sétálni és 啊,啊,你啊,你干吗?vagy a 他为什么不排队?kérdéseket el kell engedni a fülünk mellett, ha nagyon mérgesek, akkor egy pongyola ’tingbudong’-ot kell mondanunk, és tényleg képesek elhinni hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk. Vettünk jegyet, gyorsan meg is érkeztünk, a megérkezés elánjával ugyanezzel a módszerrel szereztem vissza jegyeket Shanghaiba, ám amint megkaptam egy jegyeket, kissé csudálkozva tapasztaltam, hogy 昆山南-上海 jegyet kaptam, illetve konstatáltam, hogy Shanghai és Suzhou közt van egy Kunshan nevű állomás is. Szopóka, nem vitás, de szerencsére kb. fél óránként vannak vonatok Shanghai – Kunshan – Suzhou között, így egyszerűen felszálltunk egy másik gaotiére. Sikerült megérkezni Suzhouba: a nap kudarcát rögvest a nap sikere kísérte. 
Suzhou története régre nyúlik vissza, valaha a kínai selyemipar egyik kulcsfontosságú központja volt, ám a munkakörülmények még a shenzhen-i Apple gyárnál is gyászosabbak voltak, ezért a munkások (bizonyára proletárok voltak csak még nem tudták) már a XIV. századtól kezdve gyakorta folytattak nagyszabású tüntetéseket, ami nem a várostervezés előnyére szolgált. 1860-ban a Taipingek végtelen nagy egyenlőségük által vezérelve Suzhou-t is a földdel tették egyenlővé, vagy legalábbis szerették volna. Aztán 1896-ban japán és egyéb külföldi koncessziókat alakítottak ki a városban. Végül 1949-től Maóék vették kezelésbe a várost. 1990-ben fogadták el az új negyed (新区) fejlesztési tervét, hát nem pudong-i mértékkel, de azért valóban sokat fejlődött az új városrész. Mára afféle ZS-kategóriás Shanghai, de van minden: Costa, Uniqlo, Apple, amit akarsz. 
Egyelőre egyiket se akartuk, helyette lecsekkoltuk a 虎丘山-t, a "Tigris hegyet", amire a kínaiak azt mondják, hogy egy tigrist formáz. Szerencsére nem ez a legérdekesebb tulajdonsága, hanem a Yunyan (云岩寺塔) pagoda, amire a kínai ferde toronyként is szoktak volt hivatkozni, bár olyan szinten nem ferde. 
907-ben kezdték el építeni, ezer évig úgy nagyjából állt, aztán 1957-ben a KKP kicsit körbebetonozta az egész környéket, hogy ne ferdüljön tovább. 
A torony maga impresszív, viszont mégis a környezet, amiben van ad okot a nagy hype-ra, ami körülötte van, tényleg nagyon szép helyen, csupa zöld, természetes és mesterséges folyamokkal. Érdemes megnézni. 
A következő állomás egy random templom volt, nem tudom mi kell ahhoz, hogy újfent lángra lobbanjon bennem a lelkesedés egy buddhista templom iránt, a „fagyos hegy kolostor” (寒山寺) viszont nem segített ebben. Ezt is régen építették, volt itt egy harang, amit japánok öntöttek, mi több Itō Hirobumi írt hozzá használati útmutatót, vagy legalábbis ajánlást, de már nincs ott, mert Wuhanból hoztak egy újat. Ennyi. Kép: 
A templom után elmentünk a 山塘街-hez, ami a Suzhou óvárosának egyik híres kanálisa. Szép. Este még szebb, de mivel még kora délután volt, elmentünk az új negyedbe kajázni és pihenni egyet, illetve az aranytyúk-tónál ( 金鸡湖) tettünk egy vizitet, de nem volt különösen érdekfeszítő. Este még a vonat indulása előtt újra elnéztünk a Shantangjié-hez az esti fényeket megcsodálni, jól lefotóztuk és vonatra szálltunk, a vonatállomás a következő állomás a közeli 2-es metrón.

Megközelítés: Shanghaiból 高铁 vonattal csak fél óra, ha nem szállunk le Kunshanban, mert akkor egy.

Szubjektív érdekességi faktor: nem olyan izgalmas, mint négy éve

Kapcsolódó bejegyzések: 

Xinchang vízi falva

Suzhou 2010-ben 

Hangzhou 2014-ben

Nanjing újratöltve

$
0
0
Annyira felspanoltam magam saját bejegyzésemen, hogy el kellett menjek Nanjingba a hétvégére. Megfáztam mint a szar, de így is gyorsvonatra pattantunk. A gaotie a legjobb fajta vonat Kínában, de persze előfordul, hogy disznót zsákban kell 250 km/h-val átszállítani A pontból B-be. Miután elmondták, hogy csak ott szálljunk le, ahova valóban menni szeretnénk, nem szálltunk le Kunshanban

Megérkezve Nanjingban, iszonyat hőség és pára fogadott, tartós 200-as pm 2.5, nehezebb volt lélegezni Shanghaihoz képest, ahol momentán jó a levegő. A szállásunk a Fuzimiaóban volt, Sunflower Youth Hostel, semmi extra, viszont a sörkészletük változatossága dicséretre méltó.  Mivel még késő délután volt, elmentünk a Xuanwu-tóhoz, ahol az az ötletünk támadt, hogy vízibiciklizzünk. 

Ez egy elbaszott ötlet volt. 

Alig lehetett tekerni a rozsdás hajtókart, tekertük mint a barom de így is lehagyott egy vadkacsa, iszonyat hőség volt, így visszaevickéltünk a partra. Tettünk egy sétát a tónál, egy csapat barátságos idős kínaiba botlottunk, a nanjing-i kínaiak teljesen mások, mint a shanghai-iak, érdeklődőek, nem utálják a laowait, szóval egy kicsit dumáltunk velük. Azért voltunk olyan érdekesek, mert Kayóról nem tudták eldönteni, északi-e, déli-e, így csudálkozva tapasztalták, hogy azért ilyen furcsa kínai, mert amúgy japán. 

Estefelé elmentünk az imádott 南师大 kampuszára, már út közben régi cimborákba botlottunk, Xiayang, az aranyháromszög parkour-guruja éppen sétált le a Nanshan hotel hegyéről, neki sose szólok, ha Nanjingba jövök, de mindig találkozunk. Igazából a nanjing-i fogoly, Farrukh, tádzsik barátom felkeresésére jöttünk, akivel minden nyavalyám ellenére módfelett sok szeszt elfogyasztottunk. Valahogy jó tudni, hogy mindig van egy barát Nanjingban.

Nanjingnak ráadásul mágikus ereje van. Na jó ezt visszaszívom, kezdek már hiteltelenné válni. Mindazáltal, ahogy lementem Nanjingba, kb. egyszerre írt rám Ivan Svédországból, Mirjam Svájcból, Wang Törökországból, hogy jövő héten jönnek Nanjingba. Mindenki hazajön egy kicsit. 

Másnap megnéztük a Szun Jat-szen mauzóleumot (pedig miután háromszor felmásztam rá, megfogadtam nem megyek többet), és a Ming királysírokat, elmentünk Nanjing Shibuyájához, a 新街口-hoz, ami egy merész hasonlat és nem állja meg a valóságot. Elbuszoztunk volt egyetemen közelébe, ott a Skyways bakeryben beszereztük a világ legjobb szendvicsét. Vigyázat: a ciabatta három yuannel drágult. 

A Shanghai-úton végigsétálva azon kaptam magam, hogy szinte teljesen kicserélődött, rengeteg új étterem és bár van a helyen, a szexbolt viszont még mindig megvan és akkora műbrokik kandikálnak ki a kirakatból, hogy ezeket a KKP cenzorai sem tudnák kimagyarázni. 

Este vissza kellett jönnünk Shanghaiba, de maradtam volna még. 

A régi blogon talán több sztori van a nanjing-i ösztöndíjas aranyéletből. 

Shanghai Underground vol. 2. - The Shelter

$
0
0
Shanghai Underground sorozat második felvonás, melyben egyenesen Shanghai underground-csakrájához, a földalatti feneketlen fénnyelőhöz, a mainstream elől menekülő nincstelenek mindenségéhez, az óvóhelyhez, ergo a Shelterbe térünk. 
A Jangce-deltában az underground elektronikus zenei műfajok neve egybefonódott a shanghai-i kínaiak és külföldiek szemében egyaránt kultikussá váló Shelter klubjával, mely távol esik a Bund lehengerlő vehemenciájába csomagolt sehonnani bitang magamutogatás által vezérelt klubóriásoktól; itt senkit nem érdekel ki vagy, vagy kinek a fia vagy, mivel jöttél, hisz a Shelterben mindenki tudja, miért jöttél: a zenéért.
A hét valamelyik napján mindenki megtalálhatja a maga számításait, miként valamennyi party-promóter képviselteti magát egy-egy estével, legyen az hip hop (Come Correct szerdánként, mely töménytelen turntable-terror és vinyl vegzáció), drum'n'bass (a Sweatshop brigád a helyi Bladerunnaz, WeChat-en érdemes követnünk a Phreaktion nevű oldalt és kedvezményes belépőhöz jutunk. A Sweatshop srácok nem szarral gurigáznak, olyan neveket hoznak el, mint a dobbasszus-guru Goldie, Dj Wash a kínai dnb-szcéna voltaképpeni megteremtője, vagy éppen Marcus Intalex, már ha eljött volna, de az utolsó pillanatban lemondta a fellépést). Mindemellett többek között a techno, electro, dubstep, reggie is gyakorta hallható műfajok. 
A Shelterben nincs mód az exhibicionizmusra, mert sötét mint az állat. A klub neve egyébként nem véletlen, hiszen egy valódi második világháborús bombaóvóhelyből alakítottak ki szórakozóhelyet, ez magyarázza az alacsony, alagút-szerű kialakítást és az irdatlan betonfalakat. A 2000-es évek közepén Gary Wangés Garreth Williams látta meg az akkoriban még Blue Ice Bar néven működő, jobbára kávézóként funkcionáló létesítményben a fantáziát, 2007-ben vették át az irányítást a nem túl rózsásan üzemelő kávézó felett, hogy valami egészen új dologba fogjanak, ez lett a Shelter. 
Sikerét leginkább annak köszönhette, hogy egyszerűen nem volt még egy ilyen hely az egész városban, ahol kevésbé ismert zenei műfajok képviselőinek adtak volna lehetőséget. A közönséget kezdetben szinte kizárólag külföldiek képezték, de ma már kínaiak körében is egyre népszerűbb (na nem a 富二代-ok körében), s e hely ma Shanghai undergound klubhadosztályának - Dada, Arkham, LoGo - zászlóshajója. 
Ahogy megérkezünk a Fuxing út és a Yongfu út közelébe, a klub felé baktatva lépten-nyomon különböző sötét sikátorokból és repedésekből előkúszó, hasbeszélő zakós úriemberek kínálnak marihuánát és hasist, egy utcával arrébb virágcsokrot, de csak egy szálát, csak egy szálát próbálnak ránk sózni; félkegyelmű véglények és félkezű alamizsnások, kik a két kezüket összetennék egy szál cigiért, ha lenne. Másik kéz vagy cigi. 
Ezek ellenére sem nevezném zűrös környéknek, a közelben történt atrocitásról még nem hallottam, és az éj kellős közepében is minden gond vagy félelem nélkül, akár egyedül is oda vagy vissza tudok sétálni, a közbiztonsággal eddigi tapasztalataim alapján nincs baj. 
Az italok olcsóak, kivált más klubokhoz mérten; ám ami a specifikációiból adódóan a hely hátránya, hogy viszonylag kis méretű - bár a közönség is általában eléggé szórványos, de kb. 300-400 embernek tud maximum helyet adni. A másik további hátránya, hogy amennyiben sokan leszünk, iszonyatosan meleg lesz lent, és nincs levegő, esetenként fulladozni lehet a füstben. Apropó, persze térerő sincs lent, ámbár arra kevés esély van, hogy ne futnánk össze ismerőseinkkel, ha ők is ide tévednek. 
Ahogy közelítettünk a Shelterhez, ismerős érzés fogott el, ahogy a föld mélyéről szeizmikus szubbasszus-hullámok törtek fel-fel, akárha a néhai Tűzraktér vagy Mokka Cuka, Trafó megközelítése során tapasztaltuk anno. A beugró 30 yuan  volt (ha valami különösebb fellépő van, akkor 50 szokott lenni), éjfél előtt érkeztünk, csak lézengtek az emberek, itt is csak egy után kezdődik a buli. Nem maradtunk volna túl sokáig ez alkalommal, lényegében csak fotózni jöttem, bár kedvemre vált a dragonbéz talpalávaló, és össze is futottam pár haverral, így elhúzódott a hazamenetel, de a taxiba pattanva ezúttal is csak az járt az eszemben: mégiscsakjó hely ez a Shelter



A februári Goldie buliról készült felvételem. 

Szubjektív érdekességi faktor5/5
Megközelítés: 永福路5号, 近复兴西路

Kapcsolódó bejegyzések

Shanghai Underground vol.1 - a csobbanás, rejtélyes partiodú zhejiangi minótauruszokkal

Mivanmivanmivan– milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?

Verbális védekezési technikák a kínai krimókban– önvédelmi csapszék-szókészlet

Baijiu-centrikus elukubráció– kínai pálesz s passzió

Közúti káromkodások és útmutatók kínaiul

$
0
0
A zöld lámpa sajnos nem látszódik a busztól, mert kurvára ráparkolt a zebrára
Adott a mindennapi kínai közlekedési káosz, melyben mind a gyalogos, mind a biciklis az elcsapható páriák nyamvadt csoportját alkotják a mammonista (拜金主义者) kínai társadalom őrlő malmai közt. Először csak meghökken a laowai, hogy amennyiben most nem tett volna egy lépést balra, vagy jobbra, bizony lelkiismeret nélkül feldarálja egy zabolátlan három kereken guruló zöldségpiac. A következő lépcsőfokon már frusztrálja a dolog, hogy az a természetes hozzáállás Kínában, hogy aki nem autóval jár, az megérett a pusztulásra, és mintegy nem középiskolás fokú, ám oktató jelleggel a hanok tudtára adja, a közlekedési szabályokat azért találták ki, hogy betartsák őket. Nem kell anyázni, de nemtetszésünket határozottan a kínaiak tudomására juttatni ér:

你在干吗? - mi a fenét csinálsz? 

你要某杀啊!-  meg akarsz ölni? 

嘿,你差点撞到我了!hé, kis híján elütöttél! 

嘿,走路看着点!- hé, figyelj már hova mész! 

吵死了,别朝我按喇叭了!- ne dudálj már mint egy állat!  (szó szerint ne dudálj süketre engem)

你到底走不走?- most akkor mész vagy nem? = mozgasd a segged valamerre 

快点/ 赶紧的  - menjél már, gyorsabban, etc. 
  
你眼睛长在后脑勺了吧,没看到红到了啊:"a fejed hátoldalán van tán a szemed, hogy nem látod a piros lámpát?" 

转弯不打灯,你会不会开车啊?- hát nem indexelsz, tudsz te egyáltalán autót vezetni?! 

我靠!你撞到我了!- a picsába, hát belém jöttél

你逆行了,走那边!- ellenkező irányba mész, abban az irányban kellene! 

这是个自行车道!- ez egy bicikliút! 

你并排停车了 - szó szerint "egymás mellé parkoltál", parkolási szabálysértés esetében használható, mikor a járdaszegély mellett parkoló autó mellé, az úttestre parkol az illető/avagy figyelmen kívül hagyja a parkolósávot 

你不能停车在这儿 - nem parkolhatsz itt 

你把车停在自行车道上了,快移开!- a biciklisávra parkoltál, húzz innen de gyorsan 

你挡在我的路了,快让开!- az utamban vagy, engedj át (ilyenkor magyaráz vagy értetlenkedik, ezért: 

少废话,赶快走!- ne magyarázzál, hanem menj innen de gyorsan 

行人靠右行!- a gyalogos [az út menet irány szerinti, a lehetséges mértékben] jobbra tartva közlekedik 

让一下,自行车过来了!- állj meg, biciklis jön - magyarul fordított sorrendben talán jobban hangzik

别在人行道上开车/ 骑车 - ne vezess / biciklizz a gyalogos járdán

小心!vigyázz/ figyelj már oda

慢点,[你这个畜生] lassabban [te primitív állat]

没见过你这样开车的,你这个马路杀手!- nem láttam még embert így vezetni, te országúti gyilkos! 

A magyarosabb fordítás érdekében a [bazmeg] kötőszó minden alábbi mondat elején és/vagy végén, illetőleg a mondatszerkezetben a topik-komment közötti disztribúciója engedélyezett, mi több javallott.

Kapcsolódó bejegyzések

A dzsungel törvénye - a kínai aszfaltpokol mindennapjai egy gyalogos szemszögéből 

Bringával Shanghaiban – kaland, játék, kockázat

Kínai kocsmológia vol. 2 - Irritatio - különböző frusztrációink verbális tartományba juttatása kínaiul

Kínai kocsmológia vol.3 - Mivanmivanmivan - nehézsúlyú átkozódások, csak saját felelősségre! 

Kínai kocsmológia vol. 8- Verbális védekezési technikák - unjuk, hogy itatni akar egy kínai? Hogyan hárítsuk vissza szellemesen? A bejegyzésben választ kapunk rá!

Lefordíthatatlan kínai? 差不多了吧 vol. 1.

$
0
0
Most olvastam egy cikket a különböző nyelvek lefordíthatatlan szavairól, elkezdtem gondolkozni, milyen gyakorta használatos kínai szavak jöhetnének szóba egy "lefordíthatatlan" listához. Megjegyzem, mindent le lehet fordítani, de értelem szerűen esetenként kissé nyakatekerten. Egy hasamra ütök lajstrom keletkezik: 

1. 差不多 - majdnem, kb., afféle, olyasmi, cirka, hát úgy nagyjából az, ami kéne de mégse - miriádnyi szituációban kissé eltérő jelentéssel bír, úgymint:

A: Kész van már a dogád?
B: 差不多

A: 1 kiló  hatvan deka, maradhat?
B: 差不多

A: Magyarország az ugye Franciaország mellet van?
B: 差不多

Kínában úgy mindenki 差不多 módon csinál mindent, egy kicsit csinál valamit, egy kicsit leszarja, egy kicsit lesz valami, de ha nem akkor is 差不多 tehát nem érdemes tenni semmit. De hogy milyen sokrétűen is lehet használni ezt a kifejezést, hallgassuk meg MC HotDog taiwani rapper 差不多先生 című opuszát: 

2.没办法 - azt jelenti, hogy nincs rá mód, nem lehet ellene tenni semmit. A legfrusztrálóbb, hogy játszi könnyedséggel egy másodperc alatt bármelyik kínai 没办法-ra tudja változtatni az arcát, valami olyasmit képzeljünk el, mikor Jaqen H'ghar hátranéz Aryára, csak a kínai nem azt mondja, hogy valar morghulis, hanem hogy 没办法. A 没办法 a kínai nemzeti psziché verbális kifejezése, és ha ezt halljuk, cseszhetjük, legyen szó az ég világon bármiről. Mai példa: egy közeli internetkávázóban szoktam nyomtatni, múlt héten elmegyek, elromlott a nyomtató, nem lehet nyomtani. De ezt csak így félvállról 差不多-san mondja a személyzet, miközben rágózva baszkurálják azt az idióta tetrisz-szerű játékot, amit minden legalább 5 colos kijelzővel rendelkező telefont birtokló kínai rendületlenül és szemlátomást életbevágóan fontos tevékenységként űz. Egy hét után visszamegyek, gondolom már csak működni fog, erre ugyanaz a szituáció, a nyomtató elromlott, és 没办法. Vagy úgy, már értem. Tehát arról van szó, hogy a nyomtató elromlott, tízezer kalpa és hideg eónok, ha ez a kurva univerzum kipusztul, akkor se lesz változás ez ügyeben; és senki nincsen és nem is volt a világon, de nem is lesz, aki erre a problémára megoldást tudna találni, ergo sajnálom de nem segíthetek és nem is fogok, de igazából ha tudnék sem érdekelne. 

3. 辛苦/辛苦了 - fáradságos, verítékes, keserves erőfeszítés után lefáradtál, mint egy állat és ez jó.  Kb. nagy munka volt/jó munka volt, köszönöm hogy ennek az ügynek érdekében erőfeszítést tettél/vagy egyszerűen csak nagy energia ráfordítással csináltál meg valamit, de ez többnyire pozitívum, mint negatívum. 辛苦你了!Jóllehet sajnálkozást/együttérzést is kifejezhet a nagy munkáért/vesződségért. Utóbbi főképp, amikor saját magunkra hivatkozunk, miszerint az én munkám mostanában 辛苦, akkor az azt akarja hangsúlyozni, hogy rajtam van a szopóálarc. Ellenben, ha én mondom neked, hogy a te munkád 辛苦, akkor voltaképpen megdicsérlek rendületlen gályázásodért. 

4. 麻烦 - minden, ami gond, baj, galiba, vesződség, és slamasztika valamilyen formában, az bizony egy 麻烦. A 麻烦-ban semmi pozitív dolog nincsen, és tulajdonképpen bárminek megvan az esélye, hogy 麻烦 legyen belőle. Tulajdonképpen egy jó blogot megírni, az szintén 麻烦, elkapni ezt a szúnyogot, ami most köröz a fejem fölött, bringára ülni és egy kilométert zarándokolni a Mr. Donuts-ba szintén 麻烦, pénzt felváltani, munkába járni, enni, wc-re menni, másokra figyelni vagy beszélni az emberekhez: adott szituációban minden 麻烦-ra fejlődhet. 

5. 随便 - ahogy tetszik, ahogy jó, ahogy akarod, ahogy jól esik, laisser faire laisser passer, etc.

A: Mikorra jöjjek? 
B: 随便! 

A: Mit együnk ma? 
B: 随便! 

A: Hol találkozzunk? 
B: 随便! 

Ezen válasz esetén ez nagyjából azt foglalja magában, hogy engem rohadtul nem érdekel, ezért teljesen rád vagy rátok bízom magam, tök nyolc, így is-úgyis jó. Amúgy is meg még amúgy is. De arra azért figyeljünk, nehogy 太随便-ek legyünk, mert az már átlépte az egészséges ignorancia és vagy nemtörődömség küszöbét, ha volt olyan. Ha valaki nagyon 随便, akkor túlzottan szabados, szórakozott, balga és könnyelmű. 

Kínában az a baj, hogy mindenki 差不多, ezért sok a 麻烦 viszont 没办法, ennek egyenes következménye a 随便 magatartásmód, és ez bizony időnként 辛苦.

A következő részben megyünk tovább. 

Egy izakaya Lu szájában

$
0
0
Illetve annak közelében. Nemrégiben ugyanis tettünk egy esti sétát a Bund környékén, a Lokatse valami azték esőisten nevére emlékeztet, pedig csak shanghaihua, hisz mandarinul - Lujiazui (陆家嘴) - már máris ismerősebben hangzik. Leferdítve, Lu házának a szája? Mégis mi a fenét jelent ez?
Egy helyi sztori szerint, volt egy Lu Shen (陆深) nevű tudós gondolkodó a Ming-korban, egészen pontosan 1477-ben született, mindenféle szép kalligráfiákat meg számos írásművet szerzett, amik ma állítólag a Shanghai Museum-ban vannak. És egyébként az ő otthona volt itt a Huangpu-folyó közelében, meg az unokáinak az unokáinak is, tehát alapvetően a Lu família birtokáról ráragadt a név a folyóparti területre is. Egy másik magyarázat szerint a Huangpu-folyó egy bizonyos partjáról szemlélve, a terület úgy néz ki, mintha az "Aranyszarvú bestia" (金角兽) inna vízből, tágra tátott pofával, és mivel itt volt Lu házikója, a kettőt összekombinálták, ebből lett a Lu házának szája. Rákerestem, mi az az aranyszarvú bestia, de csak Digimonokat találtam, ha valaki netán tudja, mit kellett volna, úgy dobjon egy kommentet! 
Így fest az Oriental Pearl Tower jókora karácsonyfa csúcsdísze. 
Így pedig, ha meglök egy kínai fotózás közben. 
A Bund amúgy Velence-szindrómában szenved, azaz süllyed mint az állat. 1990 óta három métert. Szopóka lenne, ha a pénzügyi negyed kicsit bevizelne, ezért általában villámgyorsan befoltozzák, ha feltört az aszfalt, ilyenkor van 有办法,是不是?。
Az irizáló képzeletbeli szivárványörvény megcsudálását követően visszaindultunk a Nanjing Donglu-n, aminek piszkos utcai pora menő márkák mekkája. A háttérben az általunk Nyúl épületnek nevezett épület áll, tudományos neve: Oryctolagus cuniculus objektum, mely a nyúlalakú épületek családjának nyúlféle osztályának házaihoz tartozik. Szerintünk

Most viszont nem úszott a Nanjing út szokásos fényárjában, ezért gyorsan továbbálltunk és egy kis közeli utcában (广西西路 talán?) teljesen véletlenül egy atom autentikus izakayára bukkantunk, melynek neve 平成屋. Ide még tuti visszatérek. 
Szép számban sorakozó szemérmes szaké-szelekció, sorvasztása szörnyűséges sorscsapások sanszát szüli.  
Nagyon hangulatos, bár kicsit a japánabbnál japánabbra túlkalibrált dizájnt, nekem mégis bejön.
Az egyik poszteren ráadásul megtaláltam a 42 éves önmagamat a jövőből visszatekinteni reám, pontosabban a jövőbeni korsó sörömre
A Hajnali Nap (朝日) sörgyára viszont arról is gondoskodott, hogy a jelenben se maradjon száraz torkunk. Az edamame (枝豆), azaz a zöld szójabab a japán sörök legjobb barátja. Valahogy tényleg passzol a sörhöz. 
Az izakayában az is kiderült, hogy ha megfelelő mennyiségű wasabit fogyasztunk el, akár gaijinként is szumó birkózóként reinkarnálódhatunk. 
A Kirinírásjegye pöppet összetett  - 麒麟 - de kézzel való leírása szerencsére nem feltétel sör kibontásához. 


Ha sokat iszunk viszont, fennáll a veszélye, hogy efféle sörkobolddá, á suo plactio pálinka goblinná válunk, tehát érdemes tartani a mértéket.

Kapcsolódó bejegyzések: 


Shanghai fekete-fehérben

A dzsungel törvénye - közlekedés Kínában

A shanghai-i zöld banda története

A shanghai-i urbanizáció története

Forró szószedet

$
0
0
Nyáron Shanghai sivataggá változik. Eddig tartott a kellemes idő, innentől már gőzerővel indul a nyár, ennek kapcsán pedig egy forró szószedet-szösszenetet szedek össze - gondoltam. 

热死了 - dög meleg van

贝多因人 - beduin

满身大汗 - izzadunk, mint egy ló, szó szerint a(a egész) testet elborító izzadság

空调 - légkondi

墨镜  - napszemüveg

骆驼 - teve

脚蹼 - flip-flop, papucs

沙漠 - sivatag

晒太阳 - napozni

晒伤 - leégni

防晒霜 - naptej

中暑 - hőguta (az írásjegyről lásd bővebben Bitxəšï bejegyzését

沙滩 - beach, strand (海滩 tengerpart)

比基尼 - bikini

比基尼线 - bikinivonal

比基尼热蜡除毛 - bikini wax (forró gyanta)

Shanghaiban nincs vállalható strand, de Xiamenről vagy Makaóról jókat hallottam, akárhogy is, 1-2 elsüthető frázis: 

你能帮我擦放防晒霜吗?-  elkennéd a naptejet rajtam?

要不要舔我的冰淇淋? - szeretnél egy nyalást a fagyimból?

Kapcsolódó bejegyzések:

Game of Thrones szószedet


Kurvák és költészet Kínában

$
0
0
A prostitúcióra mint az egyik legősibb mesterségre volt szokás hivatkozni, és nem pedig a legnemesebbre, holott ha mondjuk a Tang-kori (618-907) Kínába utaznánk vissza, egészen meglepő dolgokat tapasztalnánk az ókori kínai örömlányokkal kapcsolatban. 
A régi Kínában meglepően hosszú ideig legálisnak számított a prostitúció, az ókori kínai kurvák emellett igencsak komoly ösztönzéssel bírtak mind az irodalomra, mind a zenére, s mind a politikára. A testét árúba bocsátó nő ókori és mai koncepciója között azonban igen éles ellentét feszül. A prostituáltra használt jì 妓 írásjegyének ugyanis a szexhez nincs túl sok köze, női előadót, fellépőt jelent. Ezek a nők ugyanis kompániájuk szórakoztatására voltak hivatottak, tánccal, énekkel, hangszerekkel, költeményekkel. A szex nem volt bár kizárt, nem az elsődleges szolgáltatások között szerepelt, ahogy azt látni fogjuk. 

Addig jó, míg hülye 

A Ming-kori (1368-1644), „Az öregek így szólának”《安得长者言》című mű szakszerűen meghatározza az ideális nő-képet: 女子无才便是德 „tehetségtelensége a nő erénye”, vagyis addig erényes, amíg tökéletesen ignoráns. Legyen engedelmes férjének, kötelességtudó gyermekeivel szemben, törődjön a háztartás dolgaival, de úgy nagyjából semmi mással ne foglalkozzon.
Ebből adódóan a régi Kínában is a házasság elsősorban a társadalmi hierarchiához köthető gyakorlatnak bizonyult, semmint kölcsönösen mély érzelmi szálak általi összefonódásnak; az arisztokrata nők neveltetésükből adódóan nagyszerűen őrizték tudatlanságukat, a férfiak pedig kongeniális partner után vágytak. Itt jönnek képbe a prostik.
A hagyományos kínai családokban felnőtt lányokkal ellentétben – kiket megfosztottak az oktatás lehetőségétől - a prostik magasan kvalifikált, tanult előadók voltak, kik nem pusztán szórakoztattak, de egyenrangú szellemi partnerei voltak arisztokratáknak, tudós gondolkodóknak, hivatalnokoknak ergo a legmagasabb társadalmi rétegnek.

Bárcás költők 

Robert van Gulik holland sinológus 1961-es Sexual Life in Ancient China című művében tárgyalja, hogy a kínai férfiak afféle friends with benefits, "barátság extrákkal" jellegű kapcsolatot kerestek a prostituáltakkal, esetenként teljesen mellőzve a szexet. A művelt prostik nagyszerű társaságát élvezvén megmenekülhettek a házasélet szexuális kötelezettségeitől, valamint az otthoni felszínes színjátéktól. A Tang-kor teljes költészetének 《唐全诗》kompilációját lapozgatván – mely az egyik legátfogóbb gyűjteménye a kínai költészetnek – erősen erezhető a prostituáltak Tang-kori Kínára gyakorolt hatása. A közel 49,000 versből mintegy 4000 köthető kurvákhoz, ebből pedig 136-ot maguk a prostik szereztek. A prosti szót nem érzem helyénvalónak, de jobbat sem tudok. 
A Tang-korban virágzó prostitúció nagymértékben egy új kormányzati intézménynek, a jiaofangnak (教坊), az "oktatási műhelyeknek", iskolának, egyfajta magas szakképzést biztosító művészetoktatási létesítménynek köszönhető. Zene, tánc, irodalom, kalligráfia, és egyéb kifinomult szórakoztatási képességek mint mondjuk a sakk vagy szellemes szóalkotással egybekötött ivójátékok képezték a fő tananyagot. A jiaofang intézménye több száz éven keresztül működött, egészen a Qing-dinasztia (1616-1911) közepéig. A jiaofangban képzett prostituáltak számítottak hivatásos prostiknak kik az elit társadalom krémjét szórakoztathatták. Chang'anban (长安), azaz a mai Xi'an (西安) városában e hivatásos prostiknak legalább egy tulajdonság terén - legyen az akár tánc, akár zene, ének vagy irodalom - kiváló képességekkel kellett rendelkeznie, hogy hírnevet szerezhessen magának. 
A szex helyett a bordélyházak legfőbb bevételi forrása a nagyszabású lakomák, bulik rendezése volt. A bordélyházat irányító madame sem biztatta lányait a vendégekkel való szexre, mert azzal egyrészt vesztettek volna értékükből, másrészről ugye ott lebegett a nemkívánatos terhesség veszélye is. A szex általában a prostituált beleegyezésével történt, és egyszerre általában csak egy partnert tartottak fent. Ha egy férfi szexuális kapcsolatot szeretett volna tartani egy prostituálttal, igencsak óvatosnak kellett lennie: rossz vége lehetett annak, ha egy magas rangú hivatalnokról derül ki, hogy efféle nőszemélyeket patronál. 

Találkozzunk a Pingfangliben!

Egy prostituált népszerűségéhez nem is testi, de inkább szellemi adottságai járultak hozzá. A Song-kori (960-1127) Egy pityókás feljegyzései《醉翁谈录》című műben az író, Luo Ye (罗烨)derekas beszámolót ad Kína vélhetőleg első vörös lámpás negyedéről, a chang'an-i Pingfangli-ről (平康里), illetve az itteni örömlányok tiszteletre méltó karakteréről. Érdekes módon a lányok nem testükért, de főként intellektusuk és költészetük miatt váltak kívánatossá - némelyik nem is rendelkezett kívánatos testi adottságokkal. 

Nem mindenki engedhette meg e professzionális prostik szolgáltatásait, a szintén gondolkodó, Song-kori Sun Qi (孙棨) beszámolói szerint egy elsőosztályú Tang-kori szajha rezidenciája óriási csarnokokat, mesterséges hegyeket-tavakat, és méregdrága bútorzatot, másegyéb ingóságot foglalt magába. Lin Yutang (林语堂) A prostituáltak és ágyasok妓女与姬妾》esszéjében beszámol arról, mily nehéz is volt megközelíteni e nőket, s hogy a férfiaknak hónapokat, esetenként éveket és kemény pénzeket kellett fektetni egy találkába. Az akkori vörös lámpás negyed (红灯区) egy elit társadalmi réteg nehezen megközelíthető luxusjátéktere volt, semmint egy félreeső, árnyékos mellékutca manapság.
Ugyanakkor, a már befutott tudósok és hivatalnokok rétegén kívül, a fiatal, sikerre áhítozó értelmiségi réteg is Chang'an bordélyházainak törzsvendégei közé tartoztak. Minden harmadik évben Chang'anban rendezték meg a császári vizsgákat, mely a kormány eszköze volt, hogy kiválogassa hivatalnokait. Aki átment rajta, az nemcsak egy zsíros közigazgatási pozícióhoz, de megemelkedett társadalmi státuszhoz is jutott egyúttal. Íratlan szabály volt, hogy a sikeres vizsgázóknak partit kell csapniuk valamelyik lebujban. A Tianbao-korszak története《天宝遗事》 Tang-korról szóló könyvében akad egy kis beszámoló Pingkangli vad estéiről, miszerint valósággal megbolondult Chang'an a vizsgák után.

Költő-kandúr kurva-kritikusok 

A Tang-korban a költészetnek olyan befolyása volt, mint manapság egy top40-es slágerlistának, egy értelmiségi férfiú költeménye egekbe magasztalhatott egy prostituáltat, vagy a porba is taszíthatta annak hírnevét. Egy Cui Ya (崔涯) nevű költő pont efféle ribanc-ismertető irományairól volt híres. 

Nem volt bár facebook vagy wechat, egy-egy ilyen kritika villámgyorsan terjedt az adott város utcáin és sikátorain, pozitív kritika esetén máris kígyózó sor áll a prosti háza előtt, ha viszont lesújtó kritikában részesült a leán, enni sem volt hajlandó pánikjában. Tehát Cui Yan kezében igencsak nagy hatalom volt, már ami a lányok karrierjét illette. Cui viszont ismerte "lányait", egy kapcsolatuk sok tekintetben jobbára szimbolikusnak volt tekinthető. A lányok szórakoztatták a költőt, ő pedig cserébe növelhette azok ázsióját. 

Cuihoz hasonló fickó volt Liu Yong (柳永), ő szintén egész életét arra szánta, hogy kurváknak írt verseket, viszont annyira jól csinálta ezt, hogy költői hírneve miatt már elvesztette a lehetőséget, hogy császári hivatalnok legyen belőle. Átment ugyan a hivatalnokvizsgán, de a császár visszautasította kinevezését, mondván minek neked hivatal, inkább töltsd meg poharad s dalolj tovább. Így visszakanyarodott a leányokhoz való óda-írás mesterségéhez. Eközben Liu összehaverkodott a korszak legjobb prostijaival, rá is ment minden pénze, barátainak kölcsönein élt, és egy fitying nélkül halt meg bár, a beszámolók szerint mégis egész Chang'an siratta, és legfőképp a prostik persze, akik mindig Qingming idején meglátogatták sírját évekkel halálát követően is. 
A pityókás költőguru, Bai Juyi 
A legnagyobb kandúr mégsem Cui vagy Liu volt, ellenben Bai Juyi (白居易) ,magyarosan Li Taj-po, akinek olyan alkotmányai vannak, mint a Pityizálás a Holddal,Tavaszi részegség,Boros fővel Vang Li-jangnak, vagy a Vang Li-jangot kigúnyolva, mert nem akar inni, egész konkrétan a Holdat leitta is, ha arról volt szó, ergo ő maga is egy fröccsalapú életformaként tevékenykedett, miközben a nőket is szép számmal falta: több mint 100 különböző prosti neve szerepel verseiben. Egyik legismertebb műve, a Pipa dal (琵琶行), ami egy prostival való találkozását regéli egy hajón, egy ködös, hűvös őszi napon. Bai Juyit elvarázsolta a lány pipa húros-pengetős hangszer játéka, egyből levágta, hogy a lány a fővárosból való. Beszédbe elegyedett a lánnyal, aki elmesélte neki történetét, miszerint fiatalkorában hírnév és és elismerés vette körül (viszont mint mindenki más, ő is megöregedett, és a legtöbb prostituálthoz hasonlóan végül egy kereskedőhöz ment férjül: 

自言本是京城女 azt mondá a főváros volt az ő otthona
家在蝦蟆陵下住 a Xiama sír közelében volt lakhelye
十三學得琵琶成 tizenhárom éves korára lett belőle pipa-művész 
名屬教坊第一部 neve a jiaofang legjobbjaihoz tartozott 

végül aztán

暮去朝來顏色故 minden múló napnyugtával s eljövő hajnallal szépsége csorbult
門前冷落鞍馬稀 s ajtajánál egyre kevesebb vendég állt meg 
老大嫁作商人婦 megöregedvén egy kereskedő felesége lett

Ezt a sztorit hallva Bai Juyi kis híján könnyre fakadt, és rájött, hogy ők ketten rokon lelkek: 

同是天涯淪落人 mind e világ lesüllyedt, kóbor lelkei vagyunk
相逢何必曾相識 nem kell ahhoz találkoznunk, hogy ismerjelek 
Ugyanakkor, a költők-prostik kapcsolata nem merült ki annyiban, hogy az értelmiségi férfiúk szőttek verseket egy-egy lányhoz. A prostituáltak között is számos tehetséges költő akadt. Ezek közül az egyik leghíresebbnek Xue Tao (薛涛) számított, egy hivatalnok lánya, ki kislányként költészetet illetve festészetet tanult, és már 15 éves korában elismert költőnek számított. Apja korai halálával azonban anyagi nehézségekbe ütközött, így jelentkezett abban a bizonyos jiaofang intézményben, és nagy karriert futott be - mint prosti. Chengdu-ilLakhelye kvázi turistalátványossággá vált, ha egy magas rangú kínai úgy járt Chengduban, hogy nem tett látogatást Xue Tao házánál, inkább nem is beszélt arról, hogy Chengduban járt. Élete során egy Wei Gao (伟皋) nevű hadvezért, egyben Sichuan kormányzója volt patrónusa illetve eltartója. 

Ó, azok az ájtatos taoista apácák! 

Xue kortársa volt Yu Xuanji (鱼玄机), aki szintén nagy tehetségű költőnő volt, bár ő főként azért írt, mert irigyelte a férfiakat. Egy Li Yi (利仡) nevű értelmiségihez ment feleségül, akinek viszont első felesége nagyon berágott az új jövevényre, azaz Yu-re (ilyesmi viszonyt mutat be Zhang Yimou Vörös lámpa az ajtó fölött (Raise the red lantern) című filmje is). Li, hogy megvédje Yu Xuanji-t első feleségének haragjától, egy taoista templomba adta, és titokban találkozgatott vele. A Tang-korban viszont, ezek a taoista templomok nem valami devótus objektumok voltak. Állítólag, amikor Xuanzong császár (唐宣宗, 810-859) meglátogatott egy ilyen taoista templomot, kicsit kettéállt a szeme, amikor meglátta az "apácákat" erős sminkben és kihívó rucikban. 
Jer babám, vezekeljünk együtt! 
Ezek az apácák ugyanis vedelték a bort, buliztak és pasiztak, azok a férfiaknak, akiknek a feleségük vagy az ágyasuk helyett valami másra vágytak, ezek a taoista templomok jelentették a mennyországot. Yu Xuanji pedig egy ilyen "templom" kiválósága lett, Li gyorsan el is feledkezett róla. Yu viszont igazi vamp volt, és mint szomszéd bicajjal, mindenki ment vele egy kört. Később azonban megvádolták, hogy halálra ostorozta szobalányát, és 22 éves korában kivégezték. Művei ellenben ma is élnek, és egy felvilágosult , szabad szellemet tükröznek, a kínai akadémikusok körében egy korai feminista ikonnak számít. 

Kivész az ész... 

A Ming-korra (1366-1644) a prostituáltak társadalmi státusza erősen megváltozott, már részt vehettek az értelmiségi férfiak találkozóján, mi több esetenként egyenesen e férfiak "testvéreként" hivatkoztak magukra. Liu Rushi (柳如是) a Ming-dinasztia végén, Qing-dinasztia elején élt prostituált volt, az egyik legfüggetlenebb figuraként a kínai nők történetében. Egyszerűen kinézett magának egy hapsit, vett magának egy hajót, azon elment hozzá és férjül vette, ráadásul nem is akárkit, a korszak egyik híres gondolkodóját, Qian Qianyi-t (钱谦益). Liu emellett híresen utálta a Qing-dinasztiát, és élete során valamennyi Qing-dinasztia-ellenese akcióba örömmel csatlakozott.

Mindazonáltal, a Qing-dinasztia végett vetett a jiaofang intézményének, ily mód lassan kivesztek a magasan kvalifikált, szofisztikált prostik, ennek következtében a prostituáltakról kialakult kép is nagymértékben megváltozott. A szexuális szolgáltatások fokozatosan kiszorították az ősi kínai prostik intelligens szórakoztatásba foglalt művészetet és méltóságát, ezzel együtt pediglen messzi távolba tűnt már a nemes örömlány képzete is. 

Kapcsolódó olvasmányok: 






Felhőlékelők közé tévedtem

$
0
0
Ha Pudongra megyek, sosem fogadnak jó szívvel. Így förmednek rám a bősz felhőlékelők, na mi van, megint itt vagy?
Ez a szerencsétlen Oriental Pearl a nyamvadt 468 méterével már nagyon megérett a kivágásra. Hol vannak a korok mikor e kis korcs konok a legmagasabbként karcolta az égteknőt? Sehol
Sörnyitó és Barad-dûr, meg a csicskájuk, Jinmao. 
Megannyi zhejiang-i Zsákos Frodó akart itt már elpusztítani mindenféle drágaszágot, de rossz univerzumban jártak. 
Vagy pusztán én metróztam volna Mordorba? 
Bábeli zűrzavar után jön a shanghai-i zűrzavar? Bár Shanghaiban amúgy is permanens zűrzavar van. Zűrzavar. Ez egy jó szó. 
Lu kisscsaládjával nem gondolta volna, minő betonrengeteg kerekedik a néhai mocsár fölé...

Kapcsolódó bejegyzések:







Szecsuani arcváltók

$
0
0
Nemrégiben Kayoko járt egy szecsuani étteremben. Ez önmagában nem túl különös. Az ott látott előadás azonban annál inkább: az arcváltók. Egy Game of Thrones geek számára emlékezetes lehet a jelenet, mikor Jaqen H'ghar egy szemvillantás alatt arcot vált.  Bizonyára nem gondoltuk volna, hogy az efféle arcváltás a szecsuáni opera (川剧) egy fontos eleme is egyúttal!

A Shunxing (顺兴) nevű étterem kívülről igen impozáns, belülről nemkülönben. Érdemes asztalt foglalni, közel a színpadhoz, hogy minél jobban szemre vételezhessük a performanszt. Kicsit késve érkeztünk, már ment az előadás, az arcváltók viszont még várattak magukra. Közben többiek is lassan megérkeztek, rendeltünk kaját, a kiszolgálás kínai étterem lévén kínaias, még ha szép ruhába öltöztették a pincéreket akkor is. Szép modort senki nem tanít e népnek.
Végre megérkeztek a fellépők, akikért igazándiból jöttünk.  Az arcváltók a legyezővel álcázva szemvillantás alatt, egyszerre történő kéz és fejmozdulatok körében váltanak maszkot.

传内不传外,传男不传 a mesterség nem terjed a családon kívülre, sem férfiról nőre
A misztikus mesterség családról ugyanis családra öröklődik, hagyományosan pedig csak férfiak tanulhatták, miszerint a koravolt képzetek alapján az idegen családhoz feleségül adott leánygyermek útján nagyobb volt a titok kiszivárgásának lehetősége. Ráadásul Kínán kívül sem igen volt látható az előadás, miként csak a han kínaiak számára volt hozzáférhető az arcváltás fortélya.  

Sajnos megtelt a fényképezőm memóriája, ezért kénytelen voltam telefonnal felvenni az előadást, ami így kevéssé képes visszaadni a nagyszerű fellépést:

Az arcváltó technika főbb formái:

arc kenés (抹脸): az előadó arcfesték elkenésével változtatja kinézetét


arcfúvás (吹脸): az előadó tenyeréből arcát elfedő, elhomályosító port fúj s ezalatt cserél maszkot


műszakáll technika (髯口功夫): a 髯口a kínai operában használatos műszakáll, e módozat során az előadó szakállának színe változik, az érzelmeket kifejezvén feketétől szürkén át a fehérig


archúzás (扯脸): az előadó a feje tetejére húzott maszkot húzza az arcára, különböző színeket, szintén az érzelmeinek váltakozását kifejezve (piros- zöld- kék- fekete = boldogság- gyűlölet- harag-szomorúság)

Még több dokumentáció ittés itt


Szubjektív érdekességi faktor: 4/5. + a kaja is jó, kicsit húzós (100-200 yuan per capita)


Cím: Shunxing szeucsáni étterem, Yananxilu 1088 (顺兴川菜餐厅,长宁区延安西路1088


Kapcsolódó bejegyzések: 

Kínai oroszlántánc

Yandi és Huangti fiai

La Restaurant fekália 




Zipangu vol.1

$
0
0
Történt, hogy megint Tōkyōba tévedtem, azaz hogy nem tévedtem mert jó előre elterveztem azt. Ezúttal is a pompázatos tavaszok és őszök légitársaság (春秋航空) tavaszok és őszök korában (ie. 722–481) gyártott gépmadarára pattantam, tavalyhoz képest laowai többed magammal. Shanghai kikapcs, Ibaraki bekapcs, busz, mögöttem hanok tanakodnak arról, hogy „úgy fest errefelé nem csípik, ha ilyesmit kajázunk” mélázgatva az extraterrasztikus endoplazmába mártott 1000 napos tojásaik felett. A vártnál jóval korábban érkeztem a Tōkyō ekihez, Kayoko még sehol se volt, momentán free wifi szintúgy  nem, de addig baktattam míg meg nem leltem, előbb a wifit, aztán Kayót. Így folytattuk utunkat a már ismerős Asakusába (浅草). Yamagabashi hotel, erről nincs sok mondandó hisz jellegtelen. Kisvártatva viszont belevettük magunkat a shitamachi zegzugos sikátoraiba izakaya-vadászatra, mi utóbbi nem egy dél-amerikai antilopféle, ellenben egy japán kocsmafajta. Flickren cimbizek egy japó fotóssal, aki állandóan errefelé fotózgat, így nagyon megörültem neki, hogy Kayo elkalauzolt nagyjából ugyanazokra a helyekre, ahol e fotós ténykedik. Ímhol némi kép.

Persze nem pusztán dokumentálni jöttünk, sokkal inkább enni-inni és belevetni magunkat e sajátos kocsmológia szférába. Némi keresgélés után kiválasztottunk egy szimpatikusnak tévő objektumot, melyben egy drabális törpe, különböző szögből hol bácsinak, hol néninek hol baziliszkusznak látszó bácsinénibaziliszkusz oltotta sararīman szomját sorjában miközben hozzánk grillcsirkecombokat és egyéb nyalánkságokat vágott, néha nevetett néha tüzet okádott de jó kedélye szinte magába szippantott mindenkit, ki kis korcsmája előtt próbált elinalni. Nos, nekik alább nem sikerült:

De nekünk sem. Vissza Asakusába, a Sumida partjára, lágy esti szellő simogatásában csodálni a csöppet sem szunnyadó éjszakai várost, s annak gigászi éjjeliőrét, a Tōkyō Skytree-t, illetve a setétben is szikrázó Aranyszart (うんこビル). Némi Kirin elropogtatása után visszatértünk szállásunkra, hisz másnap várt ránk Nikkō. Folytatás hamarosan. 

Égfa és az Aranyszar

Kapcsolódó bejegyzések: 

Tokyo vol. 1 - tavalyi túrám a Keleti Fővárosban 



Viewing all 256 articles
Browse latest View live